Upload failed. Maybe wrong permissions?
Ilyenkor jön az, hogy lekicsinylem magam.
Nem. Realista vagyok, így tudom, hogy hajlamos vagyok belekötni mindenbe, amit gondolok, azt ki is mondom, megjelenni velem, mondhatni macerás, hisz bottal járok, azt is lassan, s csûny vagyok meg miegymás, tehát nem vagyok egy reprezentatív társaság.
Ám mégis van néhány ember, kikkel bármit is teszek, bárhogy is viselkedem, nem tudok megszabadulni.
S -még mondanom kell?- így határozottan azt érzem, amit nekem a barátság jelent: a hibáival együtt szeretni az embert, szóval, valami fontosat találtam.
Szóval, egyeztetések során sikerült lefixálni a szombat délutánt a kávézás idejéül -mert, mint fent jegyeztem, szeretem a kávét, de csak édesen, sok habbal-, s nekiindultam, mikor kellett.
Bloggerina kedves, a megbeszélt helyen várt, jelesül leszedett a buszról, nehogy nyomorék létemre áldozatául essem a nagyvárosi forgalomnak, s -miután biztonságban éreztem magam, így- mentünk ametró felé. Mondtam már soxor, hogy nekem a mozgólépcsõ mekkora trauma, úgyhogy most csak érintõlegesen megjegyzem, hogy néhány taktus ismét kimaradt a szívverésembõl, de sikerült megbírkóznom a feladattal.
Békebeli
Nekem ez az
2008-09-14
~~DISCUSSION~~
Mert szeretem a kávét
Kell a menekülõ útvonal, és komolyan megnyugtató, hogy van hová fordulnom egy kávéért.
És akkor a többirõl még nem is ejtettem szót!
Ilyenkor jön az, hogy lekicsinylem magam.
Nem. Realista vagyok, így tudom, hogy hajlamos vagyok belekötni mindenbe, amit gondolok, azt ki is mondom, megjelenni velem, mondhatni macerás, hisz bottal járok, azt is lassan, s csûny vagyok meg miegymás, tehát nem vagyok egy reprezentatív társaság.
Ám mégis van néhány ember, kikkel bármit is teszek, bárhogy is viselkedem, nem tudok megszabadulni.
S -még mondanom kell?- így határozottan azt érzem, amit nekem a barátság jelent: a hibáival együtt szeretni az embert, szóval, valami fontosat találtam.
Szóval, egyeztetések során sikerült lefixálni a szombat délutánt a kávézás idejéül -mert, mint fent jegyeztem, szeretem a kávét, de csak édesen, sok habbal-, s nekiindultam, mikor kellett.
Bloggerina kedves, a megbeszélt helyen várt, jelesül leszedett a buszról, nehogy nyomorék létemre áldozatául essem a nagyvárosi forgalomnak, s -miután biztonságban éreztem magam, így- mentünk ametró felé. Mondtam már soxor, hogy nekem a mozgólépcsõ mekkora trauma, úgyhogy most csak érintõlegesen megjegyzem, hogy néhány taktus ismét kimaradt a szívverésembõl, de sikerült megbírkóznom a feladattal.
Számomra addig ismeretlen volt a cél, a Prága Kávéház és Teázó. De már nem az. :)
Békebeli
Nekem ez az
/Ehun lakik ez e/
Elõbb itt, a teraszon ültük le, hisz ajgnerszilárd ide, onyutajudit oda, marha meleg volt, mondhatni lerohadt rólam a kardigán (akarom mondani a "gardigán", az én koromban ugye, már lehet így beszélni??!!), és ugyan bloggerina kedvenc pincére nem volt szolgálatban, az éppen soros személyzet nagyon kedvesen, lelkesen végezte munkáját.
Imádom a csíkos kávékat! De tényleg, ez az egyik gyengém, s ott -nyilván, hiszen egy kávézóról lévén szó- tobzódhat az ember a választékban.
Hát, nem gyönyörûséges?
Imádom a csíkos kávékat! De tényleg, ez az egyik gyengém, s ott -nyilván, hiszen egy kávézóról lévén szó- tobzódhat az ember a választékban.
Hát, nem gyönyörûséges?
/Szépséges kvcska képe meg innen van e/
Ültünk s beszélgettünk. Mindenfélérõl, a közös pontról, a blogról is, meg úgy mindenfélérõl. Aztán persze én, én szószátyár, megjegyeztem, hogy bloggerina mily gyönyörûséges karkötõt visel. Erre mit csinál az a némber?
Hát fogja csinos ékszer -addig számomra láthatatlan- végét, s egy mozdulattal lebontja azt a csuklójáról.
Én csak tátottam a szám, mint tanyasi a vásárban. Bloggerina azt mondta, hogy mágneses. Úgy mondjuk van fogalmam a mágnes mibenlétérõl, de ez nagyon érdekes. Hehe...
Bloggerina látva totális elfele ámulásom, majd ezen felbuzdulva átlendíti az immáron füzér formát öltött ékszert az asztal túloldalára, vagyis hozzám, azzal, hogy ezt neked adom, fogadd el!
Izé... kicsit szabódtam, ha másért nem, hát az általam ritkán életrehívott illendõség ezt kívánja... de az tény, hogy most is a kezemen van és nagyon jól érzem magam tõle. Köszönöm.
Nem pont ilyen, ennél sokkal szebb!!!! :P
Hát fogja csinos ékszer -addig számomra láthatatlan- végét, s egy mozdulattal lebontja azt a csuklójáról.
Én csak tátottam a szám, mint tanyasi a vásárban. Bloggerina azt mondta, hogy mágneses. Úgy mondjuk van fogalmam a mágnes mibenlétérõl, de ez nagyon érdekes. Hehe...
Bloggerina látva totális elfele ámulásom, majd ezen felbuzdulva átlendíti az immáron füzér formát öltött ékszert az asztal túloldalára, vagyis hozzám, azzal, hogy ezt neked adom, fogadd el!
Izé... kicsit szabódtam, ha másért nem, hát az általam ritkán életrehívott illendõség ezt kívánja... de az tény, hogy most is a kezemen van és nagyon jól érzem magam tõle. Köszönöm.
Nem pont ilyen, ennél sokkal szebb!!!! :P
2008-09-14
~~DISCUSSION~~
| ← AALTRA | Pozitív ötleteim avagy miért jó blogteresnek lenni → |