Az esztergomi fõiskola filklubjában láttam elõször, akkor voltam vagy 15 éves. Az elsõ olyan filmek közé tartozik, amiket egyedül, ifjú tiniként, a magam épülésére néztem meg... Na, ja. :)

Kizökkent Világ (1983)  
Life Out Of Balance
Koyaanisqatsi
rendezte:
Godfrey Reggio

írta:
Godfrey Reggio
Alton Walpole
Ron Fricke
Michael Hoenig

 

Már a film címe magyarázatra szorul: a „Koyaanisqatsi” hopi indián kifejezés, többek között egyensúlyát vesztett, kizökkent, változtatásra váró világot jelent – tudatja a nézõvel a filmet záró felirat. Nem csupán a kifejezést, hanem a hopi indiánok eredetmítoszát is kölcsönvette filmjéhez az amerikai Godfrey Reggio.

Godfrey Reggio, az egykori szerzetes, távol a hivatalos filmgyártástól, majdhogynem „kisipari” módon, meglehetõsen furcsa filmet készített. Hét évig dédelgette tervét, megnyerte a Santa Fé-i Pedagógiai Intézet támogatását, három esztendeig forgatta-vágta a Kizökkent világot, majd ugyanolyan nehezen talált forgalmazót, mint gyártót. Végül Francis Coppola adta nevét és pénzét a vállalkozáshoz. Valami bizarr, sosem látott filmet várunk ennyi kaland után, s kétségtelen, a Kizökkent világ meg is hökkenti a nézõt – elsõsorban sajnos a közhelyeivel. Különös ellentmondás, hogy egy kísérleti filmben, egy zenére komponált vizuális költeményben éppen a látvány a legkonvencionálisabb.

A Kizökkent világ érdekes kísérlet a kép és a zene nyelvén születõ filmre, a beszéd és a hagyományos dramaturgia elvetésére. Egyetlen szó sem hangzik el, csak Philip Glassnak, az amerikai minimal art egyik kiemelkedõ egyéniségének zenéjét halljuk, s a zene ütemére vágott képeken a modern amerikai civilizáció gépies, lélektelen világát látjuk. A nyüzsgõ New York tülekedõ, állandóan rohanó lakosaival, a pók lábaihoz hasonlóan elterülõ autópályáival, égre törõ üvegpalotáival, leírhatatlan mocskával és szennyével árasztja magából egy istentelen, hitetlen világ ridegségét. Pazarló és pusztító a modern civilizáció, gazdagsága féktelen rombolásra kényszeríti – sugallják Reggio képei. Ezzel a nagyzoló, csupán a pusztításban tökéletes világgal szemben áll az indián kultúra, amely romjaiban is szimbólumokban, gazdag, elmélkedõ civilizációt sejtet. De ebbõl csak a misztikát mutatja meg a film, a Grand Canyon szikláit, a gyerekek ákombákomjaira emlékeztetõ barlangrajzokat, a kiegyensúlyozott, méltóságteljes természetet. A történelem mindig csak visszafelé szép, s e furcsa viszony teszi, hogy az indián kultúra a mai civilizáció fölé nõhet. Godfrey Reggio az etika fegyverét szegezi a világra, a keresztényi erkölcsöt, a szeretetet és rációt kéri számon a XX. századtól. Az indián-párhuzam kicsit sántít ugyan, de morális szembeszegülése – még ha különös formába öntötte is – érthetõ.

Ahogy a felnõtt visszavágyik a gyermekkorába, úgy menekül az emberiség a múltjába. Csak egyre távolabb a zajos jelentõl.

 

Koltai Ágnes

Forrás:  http://filmvilag.hu/xista_frame.php?cikk_id=6128

-----------------------------------

Érdemes volt megnézni. S azóta is vagy soxázszor. Lendületes, magával ragadó, vidám (ha akarom így érteni), elgondolkodtató.

Nagyszerû!

  2006-03-29
  ~~DISCUSSION~~

mit_jelent_nekem_kizokkent_vilag_1983_r_godfrey_reggio

← A részem a világ alakulásából

Türelmetlen vagyok? →