A részem a világ alakulásából

Immáron 36 éves leszek, de még mindig hajlamos vagyok hinni bizonyos mesékben. Például olyasmiben, hogy az emberek pusztán a semmiért nem hazudnak... aztán meg, hogy én is beleszólhatok kicsit a világ dolgaiba.

Ha megkérdezik a véleményem, akkor azt azért teszik, mert érdekli a kérdezõt. Legyen az olyasmi, hogy melyik regényt kezdje el olvasni, vagy éppen, hogy érdemes-e egy várhatóan hosszas harcba szállnia az igazáért. S én válaszolok. Mert azt gondolom, hogy az, aki felém fordul a kérdéssel -mondom, itt a súlya nem igazán számít, ellenben a ténnyel, hogy engem lát érdemesnek a válaszadásra- szeretné, ha elmondanám a véleményem. S én válaszolok is. Egyrészt mert nem tudom befogni a szám..., másrészt, mert én is kérdezek...

Ha meg súlya is van a dolognak, s ebben bármennyire is kicsi az én voksom, hát nem fogok kimaradni. Igenis ezt a játszmát így találták ki. Lehet, hogy nem jól, lehet, hogy sokkal hatékonyabban, pontosabban is meg lehetne ezt oldani, de most ez van. Az én véleményemet kérdezik, s ahhoz, hogy a választás után ne hiába tördeljem a kezem, mondván: "ÓÓÓÓÓÓÓÓ... bakker! ... én nem ilyen lovat akartam!", nos egyet tehetek: elmehetek azon a bizonyos napon, oda ahová hívtak, foghatom a tollat a fülkében, beixelhetem a számomra megfelelõ helyet, s a lezárt borítékot -BENNE A SZAVAZATOMMAL- bedobhatom az urnába.

S persze, utána elõfordulhat még, hogy másik lovat kapunk, mint én szeretném, de akkor már nem rajtam múlott a dolog. Hisz én elmentem, megtettem, mit megkövetelt a haza, a többi tõlem független.

Tehát, ajánlom minden sokfarkú kutyának és üres borítékot hajigálni akarónak s hasonlónak a figyelmébe, hogy bizony a mi, mondom, a MI -nem csak a rokik, nem csak a nyugdíjasok, nem csak a családosok, nem csak az alkalmazottak... tudomisénmégmilyenhuszadrangúcsoportok- hanem mindannyiunk, benne a TI elkövetkezõ néhány évetek is potenciálisan benne rejlik a borítékotokban.

Tehát, azt javaslom, tegye félre mindenki a megcsömörlöttségét, a megbántottságát, a hitevesztettségét... s kotorja elõ a pozitív hozzáállást. Én tudom, hová teszem az ikszet, és nem arra akarok buzdítani bárkit is, hogy kire szavazzon. A lényeg most már szerintem, inkább az, hogy minél többen menjünk el szavazni, s érvényes szavazatot adjunk le.

Szóval, tessék elõkotorni a kollektív tudatot, s észrevenni -ami szerintem nyilvánvaló-, ha nem teszem meg, amit megtehetnék, csak annyit érek el, hogy bizony bûnrészes leszek az esetleges rossz eljövetelénél.

1 voks, csak egy a sok-sok közül. De ennyit tehetek, s ezt meg is teszem, mert megtehetem.

a_reszem_a_vilag_alakulasabol