41 éves leszek napokon belül és most jött el az idõ, hogy leessen a tantusz.
Hiába, na.
A kerekek agyamban -míg volt olyan- mindig is érdekesen mûködtek, mióta meg beszélni sem lehet legfeljebb tizednyi maradék agyamról, hát hatványozottan kacifántos kapcsolatokat járnak a dolgok odabe... A szólások értelmét úgy általában azért azt gondolom, vettem. Nem úgy -mint most láthatom- ezt.
TÖRÖKÖT FOGTAM, NEM ERESZT!
Hallottam én persze, nem, nem használtam, de nem is jelentett semmit, mert nem értettem. Persze azért ezt nem is hangoztattam, de nem is hiányzott ez a tudás nekem, így hagytam is a dolgot annyiban, ni.
Osztán most. A minap leesett.
/Zápfityisz -szigorúan, szégyenszemre nemzetire aszalódva- innen/
Mert azt gondolom, hogy mára a szemellenzõsöknek is, azoknak is, akik elkeseredettségükben ikszeltek viki likába, leesett, hogy ez nem az a tehén amire befiztettek, csakhogy közben viki a szabályokat is úgy alakította, hogy azok biza már egyszerûen nem engedik meg, hogy odakerüljön hisztis ovis viselkedésû pszichotikus emberke, ahova való.
Szóval, igen, leesett az értelme a mondásnak.
Esszük amit fõzte(te)k.
S nem, nem vádolok senkit, ez a demokrácia szabályaiban meglévõ hibafaktor, az, hogy érdemtelen nulla is kerülhet olyan döntési pozícióba, ahol, ha visszaél ezzel -mely visszaélés már eleve ellentétes a demokrácia szabályaival, illetve "csak" az elvekkel-, akkor megszûnik létezni maga az alap, amin kersztül felmászhatott az uborkafára. Csakhogy most lassan már ITT AZ IDÕ.
S ezt nem én mondom, ugye, hiszen nekem nincs is agyam. Olyan karizmatikus humanoid mondja ezt, kinek láthatóan 51%-nyi ember hitt.
/Itt bizony.../
Ráadásul passzol ide még egy mûvirág csokor, egy piros szõnyeg és egy néni is... hiszen, törököt fogtam, nem ereszt... csak a ragozás nem teljesen korrekt, de ha csak ez lenne nem egészen tisztességes, ugye.... :))
← AMIKOR | Felnõtt játszótér → |