Lógva a szeren

Pedig azt hittem, a minõség ugye pótolhatatlan...

De, mint tudjuk, van az a szint.
Most lógattam a lábam -illetve ahogy már mndtam éppen nem lógattam, hanem ellenkezõleg felraktam feszt és csináltam vele a semmit- egy hétig Esztergomban, Apunál. Kicsi ház, nagyon kicsi, kellemes, kényelmes, zárt, utcazajtól és szomszádoktól is külön világot alkotó magánsziget.
A hó, és a hideg -brrrr- meg csak még jobban elzárt a világ lakott részétõl, így be kellett érnem azzal, ami házon belül található volt. Vittem egy regényt magammal, de a szemem nem sokáig bírta, úgyhogy a hálón lógtam, néha meg a tévét néztem. Pontosabban, ha én az egyiket bitoroltam, akkor Apu a másikkal kellett beérje.

Mert ugye, én voltam a vendég.  (Hö...) 

Apu minden híradót megnéz, kezdve hajnali 5 óra nemtomhánnyal, s folytatva a sort az összes adó, mindenféle -oldaltól független kiosztású- hírmûsorával napestig. Így én marhára képben voltam a napi aktualitásokat illetõen. De ez olyan messze van a szertõl, mint Makó Jerizsálemtõl.
Ugye.
Mert az igazi addikció, mely nekem "jó" ismerõsöm, smafu bizony ahhoz, amivel szembesülnöm kellett.
Mert felsimertem, hogy Maunika csak halovány elõfutára volt az igazinak. 

Mert ez, hát ez kérem, az igazi élet. Akarom mondani a való világ. Vagyis a ValóVilág.

Basszus, eljutottam oda, hogy néztem. Mit néztem, vártam a közvetítést. De mit vártam a közvetítést, a hálón is rákatt az élõ kukkra. És mit rákatta az élõ kukkra, még drukkolni is kezdtem az egyik organizmusnak...

Hát, igen. Idáig jutottam. Az, hogy az RTL Klub idejutott az hányinger. Hogy egy köztörvényes és undorítóan viselkedõ gerinctelen, valaha jobb sorsra érdemes kokain-függõ színész-árnyékot tesznek oda bohócnak, az szín tiszta pénzkérdés. Az meg, hogy én ezt nézem, az engem minõsít.



/Akupunktúrás leszoktatás kell majd?/

De akkor is. A legborzasztóbb, hogy õszintén drukkolni kezdtem egy lakónak. 
Ijesztõ.

Na, vajon ki az, akinek drukkolok? Na, ki lehet az??

logva_a_szeren