Átállás

Ahogy már említettem volt, új lakba költöztem, ahol persze megy a dolog, mint a karikacsapás. Ahogy szok', ugye.


Holnap jön a szaki és hozza az új vezérlõpanelt méregdrága mosógépemhez, de ez csak egy szelete az egésznek.
Mert az átállás, nem ehhez kapcsolódik, hogyaszongya mosó-szárítógéprõl átállok a patakban mosás és szellõ általi szárítás módszerére -mert zöld és kib&°ottul pipa vagyok-, hanem arra, hogy agyam helyén a kerekeket át kell állítanom.
Megint. Nem elõször, és tudom, nem is utoljára.
Néha emberhez köthetõ az átállás, néha helyhez, néha szituációhoz, de minden egyes alkalommal a közös pont az, hogy marginális különbség van az általam felvázolt, a várt dolog, s az aztán bekövetkezett, megtörtént valóság között.
Legyen az személyhez, tárgyi dologhoz, történéshez fûzött reményeimben akár.

Szeptember 30-án költöztem ide, s akkor határnapnak a karácsonyt jelöltem meg magamnak, amikorra -gondoltam- már rendben lesz a lakás. Nem számolva a fürdõszobában teendõ átalakításokat, illetve "szépészeti" beavatkozásokat -például a befejezetlen kövezés, csempézés...-, melyek majd a LÁT segítségével végezhetõk el, de ezeken kívül meggyõzõdésem volt, hogy megleszek.
Nos, nem leszek meg. Egyetlen helyiség sincs, ami készen lenne.
Vagyis át kell állítanom magam.


Ezt is le fogom nyelni, ez is bekerül a többi közé.
Nem vagyok szomorú, csak keserû, de az sem nagyon.

Boldog karácsonyt!




/Szabó László: Magányos Karácsony/

atallas