Látóteret elfedõ

Ez egy olyan plasztikus kifejezés, aminél nem tudok jobbat e helyzetre.
Mikor semmi más nem fér az elmédbe.
Mikor minden jelentõsége nemhogy eltörpül mellette, egyenesen nem ér fel eddig.

Azt hittem, MEGSZABADULTAM, de el kell fogadnom, hogy az csak mézesmadzag, vagy még inkább az enyhülést nullának vevõ pillanatnyi eltévelyedés volt. 
Nem tudok menni. Lehajolni egyáltalán nem, ülni csak ideig-óráig, feküdni pedig a párnát rakosgatva a térdeim között és egy-egy testhelyzetben csak nagyon rövid ideig.
MÁR MEGINT.
...és most azt érzem, azt kell mondanom, hogy nincs olyan kapaszkodóm, mint anno a mûtét volt, melyhez ragaszkodva elodázhatnám a ... a kétségbeesést? ...a belenyugvást? ... a feladást?









/Kínok innen, e/

Szóval, meglehetõsen le vagyok lombozva, hiszen ez még az ilyenkor szokásos szuicid hangulat mellé társul; bár hozzáteszem, ez így lehet éppen ellenkezõ elõjellel bír összességében. De az is lehet, hogy egyszerûen csak nem marad erõm.
Például nem marad erõm elmenni így utolsó nap a dokiig és felíratni fájdalomcsillapítót.
De sebaj. Lesz ez még így se.

Ez se jobb.

latoteret_elfedo