Utaztam a buszon ma is, meg tegnap is.
Most csak elöljáróban a tegnapi utam jegyzem le, mert "kihallgattam" egy beszélgetést az utazás cirka 50 perce alatt. Én -ha okos, erõs, egész sofõr megengedi, hogy a szabályzatnak megfelelõen a sérültek helyén utazzam- a sofõrakvárium mögötti, bal elsõ üléspár egyikén szoktam ülni, tettem azt most is. A jobb elsõ pár a szolgálati hely, s most egy ifjú, olyan 25 körüli férfi ült ott és a sofõrrel beszélgetett útközben.
Akaratlanul is hallottam, elmesélte, hogy Õ erdélyi magyar és dolgozni jár ide is, és más EU országokba 3 hónapos tartózkodási engedéllyel. Fõként lóbetöréssel foglalkozik, és ezt szereti csinálni, ért hozzá és jól meg is fizetik.
Érdekes volt.
Ami miatt most lejegyzem ezt, az az a részlet volt, melyben elmondta, hogy mióta Basescu az elnök, sokkal jobb a viszony az erdélyi magyarság és a román lakosok, a román közigazgatás között. Példának azt hozta fel, hogy a magyarlakta területeken a rendõrök csak úgy járõrözhetnek, ha a román rendõr mellett mindig van egy magyar is -errõl ezt találtam-, ezzel enyhítve a nem tagadottan létezõ konfliktusokat.
Ennek némileg ellentmond ez a cikk, melyben arról van szó, hogy gyakorlatilag megszûnne a román parlamentben a magyarság képviselete egy új törvénytervezet érvénybelépése után, mely Basescu javaslatán alapszik.
Most mi van?
Meg kell jegyeznem még, hogy az az ember, végtelenül szimpatikusan beszélt, hangsúlyozottan -õ szavaival élve: nem véletlenül, hisz igyekszik megmaradni így- ízes tájszólással, és látható lelkesedéssel a lóbetörés iránt.
Nem túl autentikus a kép forrása a konkrét témához, de erdélyi hasonló képet nem találtam, mégis tán a lényeg -már lóilag- benne van.
← A nap -vagyis a mostani idõk- mondása | A nemakatalin, a frászkarika meg a tüdõgond → |