Kinek nem inge... -avagy az elveszett zseb története

.. ne vegye magára, ugye. Ám, ez az enyém, ráadásul még egy kézfogás is játszik a dologban. Na.

Elnézést kértem, talpig zöldben -majdnem, na-, de nem volt ez mindig -színét tekintve- így ugye.
Hiszen készültem én erre a jeles kulturális eseményre egy ideje, kaptam a ZP-bõl a hírleveleket, mindenfelõl az infókat, mindent el is olvastam, de valami varázslat folytán az bírta elkerülni figyelmemet, hogy egyértelmû áthallás okén, kéretek zöldben megjelenni majd.
Hmmm...
Pénteken felmentem gyerekeimhez, akik ablakából olyan a kilátás, de olyan, hogy azt hittem elalálok menten, s mely kilátás egyes embereket bõsz haragra gerjeszt, engem pedig -s talán ezzel együtt, de semmiképpen sem ez az elsõdleges ok- hatalmas riszpektre.
Szép hely Budapest. Pontosabban szép helyek sokasága van jelen fõvárosunkban. Na.

Szóval, ott voltam náluk, megnéztem a lakást, körbejártam, konstatáltam, hogy a fürdõszoba átjáró funkciót is betölt, meg geyáltalán körülnéztem. Szóba került a vasárnapi dolog is, és felhívták figyelmem, hogy ugye zöldben megyek!?
Hmmm... gondoltam. És persze azt is, hogy öööö... meg ilyenek... mert ugye az tény, hogy 1) elolvastam, esküszöm, oszt pont ez kihullott? 2) akár rá is jöhettem volna, egyedül az én okos kis fejembõl belõle, hogy ha már Zöld Pardon, akkor mehetnék ennek megfelelõ színû akármiben is.... de nem, naná, hogy nem jutott eszembe, így ott, akor, mikor egyik mutatta zöld tornacipõjét esett le, hogy ja, ööö...
Nos, ennek szellemében mikor elbúcsúztunk, s õk mentek dolgozni én meg sürgõs kvzási dolgomra, a szomszédjukban lévõ turiba mentem elõbb és átnéztem a kínálatot. Adatkábel híján nem tudom felteni az eredményt, csak elmesélhetem.



/Ez nem az, s az enyém gombos, nem patentos, ráadásul zsebes is, de a színe teljesen korrekt, innen van ez, e/

A külöbség, mondom, az egyik, hogy az enyémen zseb is van. Ültem, vagy épp álltam, ezt nem tudiom már pontosan a tüntetésen s valamiért végignéztem magamon. Elhûlve láttam -de komolyan, jeges rémülettel-, hogy basszus, hol a zsebem!!!???
Mert kettõ volt! És most csak egy van!!! Hová lett??

Öööö... jól van na... tudom, de akkor is, az a jeges marok, ami a torkomat szorította ezen felfedezéskor, az, na az haálos volt.
Persze, hogy tudtam. Ha most nincs, eleve nem is lehetett rajta, de akkor is, ez engem hidegzuhanyként ért, mert ezzel a meggyõzpõsem dõlt meg. Mert beugrott az is, hogy mikor a buszra vártam s készítettem elõ a pénzt és a MÁK kártyát, még azon gondolkodtam, hogy jobb vagy bal zsenbembe tegyem azokat az INGEN, mert a nadrágom zsbetelen s egyik kezemben mankóval, elõre meg kell koreigrafálni a dolgokat. Akkor nyugodt szívvel a jobb mellett döntöttem, s most kell rájönnöm, hogy bakker, NINCS IS A MÁSIK OLDALON!!!
Borzalom. Aninak el is panaszoltam ezt, és -nem értem- nem értette. :))
Aztán pesrze még a nap folyamán vagy ezerszer... de továbbra sem tudta kellõen átérezni a probléma nagyságát... nem is értem...

Szóval, ismét egy bizonyíték arra, hoyg az ember nem változik, hiszen az én agyam sem nõ ki újra a fejemben... erre csak egyszer adatott lehetõség, amit egy busz "elrendezett"...

Osztán, ahogy telt az idõ, besötétedett, és csatlakozott hozzánk egy fiatalember, akinek a nevére sajna nem emlékszem, de a kézfogására annál inkább. És a szemembe nézett, amint vasmarokkal megszorította kicsiny, s virsliujjakkal ellátott kacsóm. Nos... nos. Amint látta, szûkkörû társaságunk másik két nõtagjának is igen tetszett ez a meglehetõsen férfias felépés.
De ezen gyorsan tovalibbentem, hiszen ELVESZETT A MELLYEMRÕL A ZSEBEM!!!
Ehhh....

Utolsó fellépõ a Hiperkarma volt. Régi emlék. Alma emlék.

Bérczesi Robi érdekes figura. Nagy kár érte, ha... ha megeszi a rock&roll. Mint ahogy a sor már-már végtelen.

kinek_nem_inge_avagy_az_elveszett_zseb_tortenete