Kenyér-ház-buli-kenyér

Ebben a sorrendben.

Szombat délelõtt
Miután pénteken végre sikerült hozzájutni -a korábban szinte bárhol megtalálható, mostanra ám jóformán kihalófélben lévõ- aszalt áfonyához, mely meghatározó alkotóeleme az autentikus talema-kenyérkének, hát délelõtti programom -mint mostanában oly soxor- a konyhában zajlott.
Gyönyörûség önti el szívem, miközben nézem a sütõben dagadó kenyeret... ezt el kellett mondanom most is, immáron sokadszorra.
Közben kiderült, hogy Ildikét rá tudom venni, hogy felrohanjon velem szegény a Sparig, hiszen nem volt meg az ajándéknak szánt borospohár készlet. (Mert azt találtam ki, hogy egy háztûznézõbe viendõ ajándéknak majdhogynem tökéletes a bor-kenyér páros, s ezt akartam megtámogatni 6 darab csinos pohárral.)
Vagyis míg a kenyér második nekifutását töltötte a sütõben (azaz fedõ nélkül pirult már készre), volt szabad 20 perc, ezalatt kedves barátném segítségével éppen beszerezhettem a hiányzó kelléket. (Sõt, szemet gyönyörködtetõ zacsit is vettem, így az egész pakkot abba csomagolva vittem késõbb.)
Majd kiderült, hogy nincs fehér zoknim, így fel kellett hívnom Pétert, hogy mikor jön értem, menjünk be a texoba, mert nekem a nappali kórházban eléggé fontos lenne az említett ruhadarab. (Csakhogy találtam a tavalyi készletembõl, egy fiók mélyére számûzve három párat, úgyhogy nem is kellett kanyarognunk mikor jött.:)

Szombat délután
Épp olyan a ház, amilyennek elképzeltem. És a fóka-móka, Kiccsillag elõadásában igen emlékezetes elem volt, igyexem megjegyzeni, s ha festésre kerül nálunk a sor, remélem eszembe jut, hogy kihez érdemes fordulnom. Höhö...

Szombat este
Kafana 
Csak címszavakban.
Ágnes könyve finom, remekbeszabott, szép darab, úgy a külcsín, mint a be.nnefoglaltak tekintetében. Gratulálok!
Ágnes szeret engem. Annak ellenére, illetve éppen azzal együtt -remélem-, hogy egy bizonyos témában elmondtam, az övével ellentétes véleményem. A "magaddal cipelés" olyan luxus, amit nem engedhet magának meg az az ember aki ép akar maradni; és itt az épséget nem testi, de mégcsak nem is agyi % arányban értem... na, most ezzel csak rontottam az eddigi képen, igaz? Ha így van, hát, ezzel is megbarátkozom majd valahogy; mégis remélem, hogy nem...
Aztán Marky'hennonnal kettesben félrevonultunk, s rendeltünk egy bõségtálat, mert mindketten éheztünk... Temérdek hús, gomba, krumpli és minden egyéb mi szem szájnak ingere terpeszkedett a tálon, mely valóban étvágygerjesztõ volt, ám nem adtak hozzá egyetlen cájgot sem, így a nekünk adott villával kellett kiemelnünk a kiválasztott darabokat a közös tálból, de ezt az egyetlen negatívumot leszámítva, nagyon jót ettünk. S egyszercsak arra lettünk figyelmesek, hogy elõbb Luciferina (ki örömünkre gátlástalanul csipegetett a pecsenyénkbõl), majd szépen lassan jöttek a többiek is. (Nem, nem mindenki, Évi, Zsuzsanna, Spagi és még egy-két renitens blogger kitartott eredeti helyén.:)
Majd lápibiszorkánk lelkes óbégatás közepette elviharzott holmi rokoni jelenlét okán, s csak akkor láthattuk viszont, mikor búcsúzni jött. De akkor már mi is (é.: Kiccsillag, Péter s én mint ... ööö... ötödik kerék? itt valahogy nem állja meg a helyét ez a formula, úgy érzem...) indultunk, tehát korán befejezõdött nekem az este*.

Vasárnap délelõtt
A cím végéhez értem, ahol is újra kenyér szerepel s ennek nem a mindenáron keretes szerkezet, hanem a tényleges eseménysor az oka. Egy bloggert, nevesül RJ kollégát vártam ismét (már nem elõször, ezért az ismét, ugye) vendégségbe, s azért a cím, mert mikor lefixáltuk mai jöttét, akkor felajánlottam neki, hogy ha elfogadja, sütök neki egy veknit. Ki is választotta a számára szimpatikus darabot, mely a szalonnás-sajtos lett, így ma az volt a soron. Úgy terveztük, hogy kimegyek elé a buszhoz, aztán irány az Ebatta (most jut eszembe, hogy a Kafanában Bóvicával megbeszéltük pl. azt is, hogy szervezünk egy akár mikrobloggerbulit, direkt oda, hiszen az nagyon jó hely, mondom nagyon jó hely höhö...:), de az én reggelem erõsen délelõtté vált, mire horzzá tudtam kezdeni a kenyerezéshez, így némileg átrajzolódott a nap vázlata.
Kimentem a buszhoz... ehhhh... öreg vagyok, roki és különben is... megfagytam. És ezen helyzet enyhítésére RJ it mondott, mikor meglátott?! Na, mit?? "Te kékre fagytál!"
Csak egy igazi barát mond ilyet, ugye?! Ehhh... kéknek talán kék voltam, de hogy pipa -fõként a hidegtõl- na, az biztos!! :)
A melange-hoz fûzött reményeink semmivé foszlottak, mikor kiderült, hogy a menetrend nem támogatja az idõhúzásunkat, így éppcsak az alant képekkel bizonyított pékáru elkészülte fért bele az idõbe, és némi kellemes beszélgetés.
Kéretik figyelni az angol klasszikus kifejezés értelmére, s ezt továbbgondolva a szakvizsga eredményes letevéséhez nyújtott önzetlen segítség kapcsolatára. Oké? :)

Tehát, ez a két kép itt, RJ bacon/sajt ízesítéssel készült kenyérkéjének képei.







* Néhány levél megírása folyamatban van, melyeket kérem, a címzettek enyhe szívvel olvassák! 

kenyerhazbulikenyer