Ez most komoly?
Hallottam én már ezt korábban is, hogy létezik ilyen, de még konkrétan nem találkoztam ezzel. Most meg csak ámulok...
Ilyen, mikor a politika begyûrûzik az egyszeri ember életébe??!
Csak ámulok s bámulok... de közben nem egészen értem. (Vagyis de, de már megint csak röhögnék… ha nem lenne ez a szorongató sírhatnékom az egésztõl…)
Az én véleményem tiszta. Soha, semmit nem rejtettem véka alá (itt meg aztán a blognak az õ terén pláne). Tehát, én mondjuk nyitott könyv voltam/vagyok mindenki elõtt.
A szitu a következõ: a hálón keresztül szövõdnek kvázi barátságok, amolyan virtuális, mégis folyamatosan számon tartott emberi kapcsolatok. Bõ egy éve netezem, s azóta így megismerkedtem jó néhány emberrel. Az így szövõdött ismeretségek nagy része csak idõleges, s nagyon felületes, egy-egy területen, néhány mondat erejéig találkozik a véleményünk, ezt-azt meg tudunk beszélni, jókat vidulunk (virtuálisan, persze :); de akad olyan kapcsolat is, ami már-már a barátság szintjét közelíti. Nem sok ilyennel találkoztam eddig, de akikkel így összebarátkoztam, azokat tényleg barátként tartom számon. (Lehet, hogy ez azért van, mert macerás tyúk lévén a valós barátaim sincsenek oly sokan?:)
Volt tehát a választás. Illetve annak az 1. fordulója. Én leírtam errõl ide, hogy mennyiben érintett ez engem (http://talema.blogter.hu/?post_id=37502), s azóta az, akit én így a hálón keresztül megismert sok-sok ember közül a leginkább barátomnak tartok/tartottam, nem áll velem szóba. Az okosságokat átveszi, hisz errõl kapok visszajelzést, de amúgy nem áll velem szóba. (Ide ír néha, de a hangneme nélkülözi a barátság tónusát.)
Sajnálom.
Közben meg azt gondolom, hogy ennyit nem ér ez az egész! Már írtam a demagógiámról sokszor, jelesül, mi ez az egész mûbalhé ahhoz képest, hogy rá tudom-e küzdeni magam az ágytálra? Hogy mennyire fog marni a kín, míg átfordítanak az ágyban a reggeli mosdatáshoz? Hogy mikor telik már le végre az a hátralévõ 43 perc, a következõ fájdalomcsillapító beadásáig… (s utána még az a 20, amíg érezni kezdem a hatását)? ...
Még az jutott eszembe, hogy 2002-ben, az elõzõ választás idején én kórházban voltam (elõtte is néhány hónapot, akkor még 100%-ban a nihil földjén, memória nélkül; s utána is néhány hónapot, akkor már tudva magamról s a környezetemrõl), egyik barátnõm, teljes szívében elkötelezett FIDESZ szimpatizáns, s egy alkalommal a választások hevétõl totál felspannolva jött hozzám látogatni. Elmondta, hogy bizony, majd meglátjuk, mi vak MSZP ill. liberális szavazók (a másik barátnõm, akivel hetente jöttek hozzám (köszönöm nekik… köszönöm!) MSZP-szavazó, rólam meg már akkor is tudható volt, hogy SzDSz…:), hogy a gázár-emelésbe bele fogunk rokkanni… (Nem nagyon emlékszem, mert tényleg eltörpültek ezek a dolgok, az imént ecseteltek mellett, de a fideszes riogatás emléke valahogy megmaradt.) Persze, õ most is a barátaim közé tartozik, csak éppen nem vesszük elõ ezt a témát a sima, kv melletti dumálás közben… pusztán önvédelembõl: fontosabb a barátság, mint a politika…
Hi-hi… most mondjam azt, hogy be kell látnom, igaza volt? Hisz én bizony megrokkantam…:))
2006-04-12
~~DISCUSSION~~
| ← Gratulálok! | Másodrendû állampolgár jelenti → |