Roma, cigány?

Eredeti  megjelenés 2006. 11. 11.,most csak az egyik levlistán megkezdett beszélgetés apropóján teszem újra közzé. Így az ebben lévõ linkek már nem jók, de változtatás nélkül teszem ide, mert akkor így készült.

........................................................

A TV2-n a Strucc-ban.

Strucc - esélyegyenlõségrõl Novák Péterrel

Sajnálom, hogy éjszaka van ez a mûsor, de ezzel nem vagyok egyedül. Mindenesetre, ha ráakadok, vagy elõre tudom a témát és azt érdemesnek tartom a megjegyzésre, akkor megnézem.
Tegnapelõtt (illetve az már tegnap volt) ismét csak véletlenül találkoztam vele. De érdemes volt, mint eddig minden alkalommal emiatt ébren maradnom.
Most éppen, többek között, az elõítéletes tankönyvekrõl esett szó.

Elgondolkodtam a kérdésen. Tényleg elképesztõ, hogy milyen részleteket tudtak kiemelni használatban lévõ (é.: általános iskolás gyerekek napi tananyagában szereplõ) tankönyvekbõl. Egyik felem azt mondja, hogy iszonyat, a másik viszont rákérdez: most mi a búbánat csodálkoznivaló van ezen?

De igazából az elsõ érzés "gyõz", hisz ha a nagy társadalmi gondolkodást is veszem alapul (ahol azért valljuk be, elég erõsen él a rasszizmus, cigánygyûlölet (romagyûlölet??)), akkor is bennem mindig is ez az érzés lesz az erõsebb.
Azt gondolom, hogy aki nem élt soha cigányok (romák?) közelében, között, annak halvány lila gõze sem lehet arról, hogy milyenek is igazából. Vagy legalábbis annyira sem láthat bele az életükbe, mint az, aki köztük, mellettük él.
Már elmondtam itt egy párszor, de most is elmondom, hogy amíg csak az utcánk alján, a Csülök csárda mellett élõ (Esztergom, még az az idõ...) egyetlen család, egyetlen lánykájával ismerkedhettem össze, addig is élt bennem a kérdés: "Õ miért más? Miért kéne nekem is úgy kerülnöm õt, mint mindenkinek?" De ez a kérdés egy épphogy tiniben (~11 éves lehettem) el sem jut a végiggondolásig. Beszélgettünk, õ nem járt nálunk, én nem mentem hozzájuk, csak a Kálvárián töltöttünk sok vidám, játszós délutánt. Aztán, mire akár barátsággá fajulhatott volna ez a dolog, addigra õk elköltöztek, én meg középiskolás lettem, és megtaláltam az almám másik felét. (:)
A következõ szembesülésem a cigány- (roma?) kérdéssel, akkor volt, mikor egy néhány hónapos kislánnyal (Dorkával:) különálló házba költözhettünk. Csaba katona volt (Igen, én ilyen öreg vagyok! Az én idõmben még volt kötelezõ sorkatonaság... Bizony! Akkor még volt fegyelem!:)))):, és ritkán jöhetett haza, tehát gyakorlatilag kettesben voltunk folyamatosan. Ercsiben sok cigány (roma?) él, azon a részen legalábbis, ahol mi laktunk. A közvetlen szomszédunk egy sokgyerekes cigány- (roma?) család volt. Nos, hogy rövidre zárjam a mondókám -anélkül, hogy bárkit megbántanék- olyan jó szomszédaim azóta sem voltak. Nem lógtak a nyakamon soha, de az tagadhatatlan, hogy bármikor segítségre volt szükségem, õk azt észrevették és tettek róla, hogy könnyebben boldoguljak. (Apróságokról van szó: feszt kinn ültek a házuk elõtt, s ha én bármit igyekeztem elrendezni a kertben, megkérdezték, hogy segíthetnek-e. Persze, soha nem vettem ezt igénybe, hisz még én sem tudtam, mit kell igazán csinálni a kertben. :)

De egy határozott példa nagyon is mélyen rögzült bennem az õ szeretetükrõl (persze ez talán túlzás, de akkor is). Volt egyszer, hogy egy szombat délelõtt Dorka és én, nyakunkba vettük a falut (ma már város, de akkor még...), és elindultunk vásárolni. Egy ilyen túra kettõnknek, eltartott vagy három órán át, hisz babakocsi, néhány km távolság a ház és az ABC között, nos, ez azért idõigényes dolog volt. Szóval, mentünk. Beevickéltünk a boltig, megraktuk a babakocsi kosarát, s visszasétáltunk. (Hmmm... királyi többes, ugye...:) Néha meg kellett állnunk teázási célzattal, meg ilyesmi, de szintidõn belül végeztük a feladatunkat. :)
Mikor a kapu elõtt éppen halásztam elõ a kulcsom, jött a szomszéd (jelesül Guszti:), hogy várok ma vendéget? Mondtam, hogy tudtommal nem jön hozzánk senki, miért kérdezi? Nos, kiderült, hogy a tápszerbeszerzõ körút ideje alatt látogatónk érkezett, s minthogy hiába nyomta a kapucsengõt, úgy gondolta, hogy átmászva a kerítésen a kerti padon ülve várja meg míg hazaérünk.
Több se kellett Gusztiéknak! Mikor észrevették, hogy egy majdhogynem tagbaszakadt fiatalember, akit azelõtt sohasem láttak, erõnek erejével be akar hatolni szomszédjuk kertjébe, azon nyomban léptek. Mentek, s rákérdeztek, hogy ugyan mi a búbánatot akar " a Mártikánál"? Mikor õ mondta, hogy nem beszéltük meg, csak gondolta meglátogat minket így hétvégén, merthogy nem vagyunk ismeretlenek egymásnak, azt a javaslatot tették, hogy akkor talán várjon meg minket ott, náluk a kertjükben, de nem mászhat be a kerítésünkön, mert akár ismer minket, akár nem, õk azt bizony nem engedik!
Gusztiék ezután odavezették hozzám a váratlan vendégem.
Zsolti volt.
Igazoltam, hogy õ biza az én öcsém, így széles mosollyal az arcukon, nyugodt lélekkel engedték hozzám õt. :)
Nos, ez nem egy példabeszéd volt. Mint a magyarok között is, a cigányok (romák?) között is akad szép számmal olyan, akit nem látnék szívesen a közelemben. Az is tény, hogy más az értékrendje nekünk is és nekik is.

Visszatérve a Struccra: már leírtam sokszor, hogy mennyire fontosnak tartom az ilyen megszólalásokat, mint ez a mûsor. Így meg pláne, mióta én is ezen az oldalon vagyok; s Novák Péter -úgy látszik- tényleg a szívén viseli az esélyegyenlõ /tlen/ség ügyét.
Ebben a mûsorban beszélt egy férfi, egy minisztériumi 'nemtomki' (bocsi, sem a nevére sem a titulusára nem emlékszem, sõt az sem biztos, hogy ott dolgozik, de nem is ez a lényeg...), aki elmondta, hogy folyamatosan igyekeznek kiszûrni az ilyen tankönyveket, segítenek a megkülönböztetésbõl adódó hátrányok kezelésében (illetve azok leküzdésében). Semmi nem tûnt fel rajta, hacsak az nem, hogy nagyon szimpatikus volt, de ez nem tartozik ide igazán. A lényeg (nekem ebbõl) az, hogy egyszer csak azt mondta: "Mi, akik itt élünk 600 éve..."
Mi van? Mondottam magamban... Elõször azt gondoltam, hogy hiába szimpi ez a fazon, ekkora bakot lõni azért nem semmi, vagyis ez egy ... de azt is gondoltam rögtön ezután, hogy talán nem õ mondott hülyeséget, hanem én vagyok egy nagyon felszínes valaki. Merthogy a másik lehetõség ebben az esetben az volt, hogy ugyebár akkor ez az ember cigány (roma?). Ez az egyetlen értelmezhetõ lehetõség akkor, ha feltételezem, hogy nem beszél szín tiszta baromságokat. És lõn!
És miért is éreztem magam olyan szörnyen, szégyenletesen felületesnek? Egyszerû. Ránéztem, hallgattam a szavait, néztem a mimikáját, eljutott hozzám, hogy õk, ott ahol többekkel dolgozik azért vannak, hogy a megkülönböztetett cigányok (romák?) helyzetén könnyítsenek. Néztem, hogy egy hivatalnok, okosan, kerek mondatokban fogalmazva, empátiával beszél a cigányok (romák?) életérõl, és azt gondoltam, hogy õ is olyasmi indíttatásból lehet ott, ahol, mint mondjuk az afrikai misszionáriusok...
Tehát, az fel sem merült bennem, hogy netán õ maga is belsõs abban a körben, vagyis, hogy nem egyéb indíttatásból, hanem épphogy talán saját bõrén megtapasztalt dolgok miatt foglalkozik ilyen mélységben ezzel. Egyszerûen nem tételeztem fel róla, hogy cigány (roma?).
Mondanom sem kell, hogy elszégyelltem magam. Ennyit rólam. Hmmm...
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Ja! És, hogy miért is írtam így mindenhol: "cigány (roma?)"? Nagyon egyszerû. Ebben a kérdésben még annyira sem vagyok képben, mint általában a dolgokban. Valaha azt tanultam, hogy van magyar, meg akad cigány. Aztán azt mondták, hogy a cigányok (romák?) nem szeretik, ha cigányozzák õket, inkább a roma titulust fogadják el. Most meg bajban vagyok: itt ezt hallom, ott meg azt. Valaki segítsen nekem, kérem!
Az is eszembe jutott, hogy talán ez olyasmi, mint nekünk a roki meghatározás. A roma mondhatja magáról, hogy õ bizony cigány. De ha egy magyar mondja, abban benne van a pejoratív él lehetõsége is. Vagy hülyeséget beszélek?

A mûsorról kicsit:

Szociális és Munkaügyi Minisztérium Társadalmi Párbeszéd és Civil Kapcsolatok Fõosztálya

roma_cigany