TÜNTETÉS A ROKKANTAK ÉS ELESETTEK JOGAIÉRT

Tévedés azt hinni, hogy a rokkantság -legyen annak oka bármi is-egyéni szoc. probléma.
Inkább olyan ez a hozzáállás, mint amikor a bevásárló központban messze elkerülnek, több méternyi helyet hagyva én, a mankókkal csetlõ-botló és az_egészek között, mintha fertõzõ lenne a látható sérültség.
Éppen tegnap is volt erre egy szép példa, mikor mentünk önkéntes és éppen ezért nekem nagyon nagy jelentõséggel bíró segítõmmel, Mészáros Lászlóval, aki felvállalta, hogy felkísér Battától a helyszínig, hogy el ne vesszek, szóval, mikor valahol Pesten jártunk már, megjegyezte, hogy az emberek úgy adnak helyet nekem, a két mankóval közlekedõnek, mintha legalábbis fertõzõ betegséget hordozó lennék, se nem egy lépésnyire szabadítják fel az utat, hogy elférjek, hanem látványosan hátralépve amennyire csak lehet, tõlem távol húzódva "tárják ki a teret", Hmmm...nekem ez már lassan 11, ebben élt év után, igazán fel sem tûnik, persze dehogynem... de  sokkal jobban szeretem ezt a jóindulat látványos kinyilvánításának értékelni.


/A zöld pólós úr, szerényen meghúzódva a háttérben, Mészáros László/

A Magyar Szolidaritás Mozgalom volt az egyik felkarolója az eseménynek, melyet az Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért csoport indított el s a Magyar Szociális Fórum nem kevésbé támogatott.
Jó ideje készültem, hogy ott lehessek, hiszen, ha tudok, ki kell mennem, mert más lehetõségem nincs, nem tudom befolyásolni az eseményeket,  ki kell nyilvánítani a véleményem, akár írásban -ahogy teszem is, mindig- akár így, személyes jelenlétemmel. Csakhogy ehhez nekem segítség kell. Tehát szerveztem a dolgot és már sikerült is, hogy több, személyesen nem ismert, de levelezés útján nem idegen emberrel összeraktuk az útvonalam, mely során ki hol segít nekem, hogy odataláljak a helyszínre. Sõt, mivel nem tudtam elrendezni, hogy autóval vigyen valaki -momentán ez nem ment....-, hát még azt is le kellett levelezni, hogy valahonnan kölcsön kapjak egy kerekesszéket.
S lám, minden sikerült. Utolsó pillanatban László -a zöld pólós fiatalember az illusztrációképp idetett fenti képen- a fészen szólt, hogy Õ jön, s elkísér engem, és Kata, aki szintén jött a demonstrációra, az Órdy Mûvészotthonból tudott nekem kölcsönbe szerezni széket. Itt találtunk egymásra egy szintén fészbúkos barátnõmmel, aki szintén -mint László- nem kimondva, de megesküdnék rá, csak miattam jelent meg ott, akkor.
S megjegyzem, ez a lényeg. Mi, rokkantak, most elõször csak miattunk, elsõsorban a minket ma, ebben a pillanatban érintõ, s ránk gyilkosan ható törvénykezési rend miatt emeltük fel szavunkat, De lám, megértették sokan, hogy ami minket ért, az nem kizárólag a mi bajunk, hiszen a rokkantság mindenkit elérhet, és senki sem választja ezt az utat, de ha ezen kénytelen járni, akkor ahhoz elengedhetetlen a segítség.
Ezt ártik meg ezek az emberek, õk, akik itt velünk voltak.
Kettõkor volt a gyülekezõ, mi Battáról a deles busszal mentünk, mert ismerve az én s a villamos sebességét, nos, jobb volt nem az utolsó pillanatra hagyni az érkezést. S nagyon jól tettük, a kerekesszék -nagyon köszönöm- kitérõvel éppen kettõre értünk a gyülekezõhelyre, s ott a Szolidaritás szervezõje -König Mónika- kezébe vette az irányítást.










Mi, akik kerekesszékkel voltunk, a menet elején vittünk egy utcányi szélességû molinót, mögöttünk pedig a többiek.





Több beszéd is elhangzott, a számomra legemlékezetesebb egy középkorú roma férfi szavai voltak, aki elmesélte az életét, azt, hogy most éppen szívinfarktus után õ rehabilitálhatóvá lett a királyi gõg rendszerében. Elmondta nagy vonalakban az életét, én pedig nála egyedül engedtem el a molinó sarkát s tapsoltam határozottan, hiszen szavai olyan mélyen érintettek meg, hogy azt valamiképp ki kellett fejeznem.


Eljött az ideje, hogy a petíciót, melyet a kormánynak kívántunk eljuttatni bevigyék a FIDESZ székházba, hiszen mainapság a kormány, sõt a parlament teljes mûködése az egypártrendszer, mi több, valami deformált egyeduralmi rendszer alapján a ebbõl az épületbõl, egészen pontosan pedig orbán viktor beteg elméjébõl vezérelten mûködik. Hazánk erre megy rá.
Tehát mi, ezt a petíciót ide vittük el. Elõre tisztázták a szervezõk, hogy igen, átveszi valaki a székhézban azt, de a fidesz kérte, hogy akkor, jelesül ennél az aktusnál, mikor megtörténik az átadás-átvétel, újságíró ne legyen jelen. Hogy ennek mi az oka, nos, arról csak találgatni lehet. (Vajh, miért, nocsak, nocsak, vajh miért...)
Nos, vitték a petíciót, s a hírtv agilis operatõre elõrefurakodott, majd ezt meglátva a kióvakodó fidesz-akárki, nevét el nem árulva átvette azt s már ugrott is vissza nyugalmat jelentõ székház oltalmába.
Most mondja valaki, hogy nem volt ez lejátszott úgy! S persze mondja azt is, hogy nem betegesen kicsinyes dolog ez.
Mi van király, fékünk a nyomorékoktól? Ó, eszem ostoba paranoid fejeteket és tisztességtelen hozzáállásotokat!
Ismétlem, fullajtár, akit kilökött a király átvenni a petíciót, a nevét sem volt hajlandó elárulni!!

Békésen hagytuk el a területet, s az még megjegyzést kíván, hogy mi -körülbelül 8-an 10-en- maradtunk a helyszínen, beszélgettünk kicsit, de ez idõ alatt a karhatalom -három egyenruhás rendõr- nyugodtan várta, hogy megtisztuljon a terep, s csak mikor mi eltûntünk, hagyták el a helyszínt.
A beszélgetés alatt kaptam meghívást a Szoli-kocsmába, szombatra, ahol aztán a véletlenek -nincsenek, én tudom, de hagy nevezzem így iket- közjátéka folytán, meg is jelenhettem. Doku, köv.

Érzitek, hogy rólunk szólt ez? Rólam a rokkantról, rólam az özvegyrõl, rólad a munkanélkülirõl, rólad a diákról, róla a korengedményes nyugdíjasról és mindenkirõl, aki magyar. A mi életünket teszi tönkre ez az eszement, pontosan átgondolt, önzõ ás elmebeteg politika.


_Elnézést kérek mindenkitõl, akit név szerint nem említettem meg, s köszönettel tartozom neki a szervezésért. Kérem ezt tudjátok be, óriási eszem teljes hiányának, s tudjátok, mindenkinek hálás vagyok._

tuntetes_a_rokkantak_es_elesettek_jogaiert