Upload failed. Maybe wrong permissions?
Ma egy HETE raktak ki a Jánosból fekvőgipsszel.
Akkor másztam fel -nem túlzok- vért izzadva az emeletre s azóta sem mentem le... Ma viszont muszáj voltam lemenni, hiszen végre elérkezett a gipszcsere napja.
Izmoztam már az elméleten is, hogy mégis miképp fogjak hozzá... de nem jutottam dűlőre.
A TámogatóSzolgálattal mentem, így Juti feljött a cuccomért -járókeret, táskám-, és, hogy segítsen amit tud... Leugráltam három fokot, majd jött a forduló... nos, leültem... és így araszoltam le az előszobába.
Siker!!
(Tudom, egy egésznek sokkal inkább frusztrálóan kínos egy ilyen jelenet... de nekem maga a biztonságosan tökéletes megoldása egy kilátástalannak tűnő helyzetnek!)
Ott felálltam -korlát és Juti segítségével-, és nekiiramodtam a járókerettel. (Igen, a sikerek és a prioritások változásának természetrajza...)
Haj- és palástlobogtató tempóval kievickéltem az autóig, ott felmásztam -egy kisbusz- és indultunk.
Beérve Juti megkért egy beteghordót, hogy kerekesszékkel jöjjön ki értem, de tolóággyal érkezett, így még kényelmesebb volt. (Bár átmászni az ágyra nem volt egyszerű, és nem az én érdemem, mégis sikerült.)
Kontrollnap lévén ezren voltak, engem félretoltak, s bevitték a papírom Tanár úr adminisztrátorához.
Néhány perc múlva jött is értem az a beteghordó, aki korábban is és betolt a gipszelőbe, ahol előkészítette a cuccokat is és engem is. /Rettegtem... hiszen a műtét másnapján már megéltem egy gipszcserét, és az maga volt az iszonyat -5. -04.16. kedd-,a tolóágyon fekve tényleg rettegtem..., ott, a gipszelőben, amíg a mesterre és Tanár úrra vártunk, mondtam is, hogy na, nekem most sürgősen moziba kell mennem, tehát bocs, nem lehetek most itt, ezt oldják meg nélkülem... de ki lettem nevetve... cö/
Előbb a mester érkezett, megbeszéltük, hogy könnyűgipsz lesz -mert "Hát, erre a lábra nem is lehet mást!"- abból is kék, és még benn vannak a varratok is, tehát előbb azoktól kell megszabadulnom.
Levágta a fáslit, szétterpesztette a gipszet, levette a sebről a mull-lapokat és vártunk. Mire megérkezett Tanár úr, jókat vigyorogtunk, pedig tényleg be voltam sz...
Személyesen Ő vette ki a varratokat és most megnézhettem: nyolc centinél is hosszabb bemetszés, melyet összesen kilenc öltés fogott össze. Majd visszacsomagolta s némi eszmecsere után -melyben megtárgyalták a gipszmester ötletének kivitelezhetetlen voltát, miszerint helyre kellene állítani a bokám... mint ez az elmebeteg nemgyógytornász itt, hogy majd ő helyrehozza amit elrontottak nekem!!! ahányszor eszembe jut ez, felrobbanok!!!..., de Tanár úr elmondta neki, hogy ez jóval túl van azon amit valaha is remélni lehetett ettől a lábtól és egyáltalán, a csoda maga az, hogy "..és Márta jár ezen!!"- jócskán alátámasztva a sarkamnál, megtörtént a begipszelés. (A cirka 15°-os equinovarius állás nem teszi lehetővé, hogy a könnyűgipszhez való "papucsot" is viseljem -https://www.bukkosmed.hu/jarotalp-gipszre-nagy-1096-, így a gipsz alatti vattaréteg megnövelésével és a lábujjaimnál a gipsz megvastagításával igyekeztek kompenzálni ezt.
Gyorsan vége lett és egyáltalán nem fájt, így amolyan nyuszi kontra létra állapotban leledzettem...
Megkaptam a számlát -a tb, mely már nem jár... basszamegazelmebeteg.. nem állja akkor sem, ha nem lehet mást... és 22.000HUF így- és az ambuláns lapot, indulhattunk is haza. Ám a gipsznek még száradnia kellett, így kitoltak ágyastul és a kocsiba is inverz kiszállási bemászással jutottam...
Itthon járókerettel beugráltam a kocsitól és üdvözült könnyedséggel pár elhanyagolható és légies mozdulatokkal teli perc alatt felszökelltem a lépcsőn. Ez nem kis részét képezte a rettegésem okának...
Ami még szintén és nagyon meglepett, az az, hogy a levétel július 2-án lesz. Holnaputánhoz két hónapra!
Tehát ez nem röpke közjáték, hanem életmód-váltás.
Bokamacera - gipszcsere
Ma egy HETE raktak ki a Jánosból fekvőgipsszel.
Akkor másztam fel -nem túlzok- vért izzadva az emeletre s azóta sem mentem le... Ma viszont muszáj voltam lemenni, hiszen végre elérkezett a gipszcsere napja.
Izmoztam már az elméleten is, hogy mégis miképp fogjak hozzá... de nem jutottam dűlőre.
A TámogatóSzolgálattal mentem, így Juti feljött a cuccomért -járókeret, táskám-, és, hogy segítsen amit tud... Leugráltam három fokot, majd jött a forduló... nos, leültem... és így araszoltam le az előszobába.
Siker!!
(Tudom, egy egésznek sokkal inkább frusztrálóan kínos egy ilyen jelenet... de nekem maga a biztonságosan tökéletes megoldása egy kilátástalannak tűnő helyzetnek!)
Ott felálltam -korlát és Juti segítségével-, és nekiiramodtam a járókerettel. (Igen, a sikerek és a prioritások változásának természetrajza...)
Haj- és palástlobogtató tempóval kievickéltem az autóig, ott felmásztam -egy kisbusz- és indultunk.
Beérve Juti megkért egy beteghordót, hogy kerekesszékkel jöjjön ki értem, de tolóággyal érkezett, így még kényelmesebb volt. (Bár átmászni az ágyra nem volt egyszerű, és nem az én érdemem, mégis sikerült.)
Kontrollnap lévén ezren voltak, engem félretoltak, s bevitték a papírom Tanár úr adminisztrátorához.
Néhány perc múlva jött is értem az a beteghordó, aki korábban is és betolt a gipszelőbe, ahol előkészítette a cuccokat is és engem is. /Rettegtem... hiszen a műtét másnapján már megéltem egy gipszcserét, és az maga volt az iszonyat -5. -04.16. kedd-,a tolóágyon fekve tényleg rettegtem..., ott, a gipszelőben, amíg a mesterre és Tanár úrra vártunk, mondtam is, hogy na, nekem most sürgősen moziba kell mennem, tehát bocs, nem lehetek most itt, ezt oldják meg nélkülem... de ki lettem nevetve... cö/
Előbb a mester érkezett, megbeszéltük, hogy könnyűgipsz lesz -mert "Hát, erre a lábra nem is lehet mást!"- abból is kék, és még benn vannak a varratok is, tehát előbb azoktól kell megszabadulnom.
Levágta a fáslit, szétterpesztette a gipszet, levette a sebről a mull-lapokat és vártunk. Mire megérkezett Tanár úr, jókat vigyorogtunk, pedig tényleg be voltam sz...
Személyesen Ő vette ki a varratokat és most megnézhettem: nyolc centinél is hosszabb bemetszés, melyet összesen kilenc öltés fogott össze. Majd visszacsomagolta s némi eszmecsere után -melyben megtárgyalták a gipszmester ötletének kivitelezhetetlen voltát, miszerint helyre kellene állítani a bokám... mint ez az elmebeteg nemgyógytornász itt, hogy majd ő helyrehozza amit elrontottak nekem!!! ahányszor eszembe jut ez, felrobbanok!!!..., de Tanár úr elmondta neki, hogy ez jóval túl van azon amit valaha is remélni lehetett ettől a lábtól és egyáltalán, a csoda maga az, hogy "..és Márta jár ezen!!"- jócskán alátámasztva a sarkamnál, megtörtént a begipszelés. (A cirka 15°-os equinovarius állás nem teszi lehetővé, hogy a könnyűgipszhez való "papucsot" is viseljem -https://www.bukkosmed.hu/jarotalp-gipszre-nagy-1096-, így a gipsz alatti vattaréteg megnövelésével és a lábujjaimnál a gipsz megvastagításával igyekeztek kompenzálni ezt.
Gyorsan vége lett és egyáltalán nem fájt, így amolyan nyuszi kontra létra állapotban leledzettem...
Megkaptam a számlát -a tb, mely már nem jár... basszamegazelmebeteg.. nem állja akkor sem, ha nem lehet mást... és 22.000HUF így- és az ambuláns lapot, indulhattunk is haza. Ám a gipsznek még száradnia kellett, így kitoltak ágyastul és a kocsiba is inverz kiszállási bemászással jutottam...
Itthon járókerettel beugráltam a kocsitól és üdvözült könnyedséggel pár elhanyagolható és légies mozdulatokkal teli perc alatt felszökelltem a lépcsőn. Ez nem kis részét képezte a rettegésem okának...
Ami még szintén és nagyon meglepett, az az, hogy a levétel július 2-án lesz. Holnaputánhoz két hónapra!
Tehát ez nem röpke közjáték, hanem életmód-váltás.
Bakker.
Mellesleg a műtét -arthrodesis talocruralis- betegtájékoztatója:
Most két hónap izévan.
S nem mellesleg tegnap délután, 2019.04.29-én, 18:30-kor 3270 grammal és 53cm-rel, megszületett II.Énonokám: Árvai Áron Csaba.
(Nem tudom levenni a szemem a névről.)
2019.04.30., 14:35
~~DISCUSSION~~
| ← Bokamacera - itthon | Bokamacera - gipszcsere II. → |