Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools




Bokamacera - 1. és tényleg


  Itten kezdett volna: lattilad.org/vicky/doku.php/talema/blog/bokamacera_-_1._vagyis_egy_se
  Ehhez képest, csak egy héttel halasztották el a műtétet, de befeküdnöm -az eredetihez képest- négy nappal később, április 12-én kellett. Most nem vittem laptopot, mert úgy készültem, hogy néhány nap az egész, gondoltam, jegyzetelek, aztán itthon sajtó pad alá rendezem...
  Tehát:

1. -04.12. péntek
  Pénteken kellett befeküdnöm, mert az eredeti időpontban elmaradt a műtét. Viszont így, hogy ennyiszer elhangzott a fejem felett legalább megtanultam -ill egy időre sikerült megjegyeznem-, hogy felső ugróízület merevítés zajlik majd, artroszkópos beavatkozás keretében, spinál anesztéziában.
  Az előzményekben írt kavar után további kavar által végül is Egyeske szabadságot kivéve hozott be. Reggel 8-ra kellett beérnem, de már fél körül itt voltam. Dorka megvárta, míg felvettek és segített a helyemet elfoglalnom. Jött Tanár úr és megbeszéltük a holnapi lelépésem s ennyi instrukciót adott:
  -Elmehet, persze, de hétfőn reggel 7:30-ra -ne túl másnaposan- legyen jelen! -és ahogy szokott, szélesen vigyorgott.
  Olvastam -kiolvastam a Hasfelmetsző Jack-et (https://moly.hu/konyvek/hernadi-gyula-hasfelmetszo-jack)-, aztán este is lett.
  Éjszaka kis zsinat, de nem volt vész.

2. -04.13. szombat
  Fél 6 felé ébresztő, zuhany, miegymás, aztán reggeli és fél 11-re itt volt értem Koki.
  Azt hittem sokkal hosszabb az út, de tök gyorsan odaértünk Dorkáékhoz.
  Édes és kicsit sem kicsi a ház, én most voltam ott először.
  Sörsátrak, bográcsban gulyás, sütik és vagy kéttucatnyian voltunk, mi, a kétoldali rokonság.
  5 után értem vissza és remekül elfáradtam.

3. -04.14. vasárnap
  Reggel 9:30-ra ígérkezett be Gyuri és Teri, elhozták az otthon felejtett mankóimat. (Mert csak azt felejtettem el, hoyg ezután a bokamacera után egy hónap gipsz lesz, s nem biztos, hogy ahhoz elég tehermentesítés a két bot.)
  Jöttek is, hozták is a mankóimat, meg sütit (nem csoda, hogy szeretem iket), meg teflontöltőt -aminek nem 20centis a madzagja. Elzarándokoltunk kávézni -csak az ambulancián van automata, a büfé a Jánosban meg számomra megközelíthetetlen-, ettünk és beszélgettünk. Én annyira elfáradtam, és várom az estét és holnap műtét.
  Aztán még itt volt J. Marcsi és hozott nekem életmentő füldugót, mert persze azt is elfelejtettem és csak ott jöttem rá, hogy az mennyire elengedhetetlen... és elmondhatatlanul jólesett a találkozás és a beszélgetés.

4. -04.15. hétfő
  Reggel a nővér ébresztett. Nyolckor jött is értem a műtősfiú -egy fiatal, nagyon vékony, magas srác- és felvitt ágyastul az előkészítőbe. Cirka 5 perc múlva meg is kaptam a gerincen döfést ésw még nem is hatott teljesen -bár persze azt ellenőrizték rendszeresen, hogy tűnik-e elfele a két lábam- mert már mozgatni ugyan nem tudtam, de a csipkedést éreztem, be is toltak a műtőbe. Ott kikötöztek, betakargattak és nálam elkezdődött a "szokásos trip".
  Néha láttam a lábam a fejem felett, ezen a mozzanaton aztán komolyan elmorfondítoztam, néha meg el-elkaptam egy-egy mondatot és hosszasan gondolkodtam rajta... becool... asszem... szóval baromira élveztem...
  A szobába már ebéd után toltak vissza -az őrzőben egy percet sem voltam- és kaptam is egy kis -olyan 2dl-es- palack fájdalomcsillapító infúziót. (Addigra már 3 palack fizsó lement, csinos csokorban lógott mind a fejem felett az álomcsapdámon...)
  Ettől én olyan jót aludtam... aztán arra ébredtem, hogy már messze nem olyan jó... sőt... kaptam egy tablettát és belemenekültem a rádióba... levettem a szánkóról a műtőtt lábam, és oldalra fordultam -engedéllyel, csak a fejem nem emelhettem fel.
  Egyszer csak úgy tűnt, hogy valaki -a hátam mögött, mert csak arra tudtam fordulni a szánkó miatt- matat a holmijaimmal.
  -Némmámondom!
  Megfordultam -C3PIO megirigyelhette kecses mozgásom- és R. Marcsi volt. Előző nap J.Marcsi mondta, hogy talán bejön majd, de igazából nem számítottam rá, meg senkire sem így óriási meglepetésként ért. Ő is hozott egy rakás mindent és a lelkem ismét kerekedett egy nagyot.
  Este már tudtam olvasni is kicsit. Többször kértem fájdalomcsillapítót, olyan 10 óra körül kaptam valami koktélt, amitől 3-ig aludtam. Tanár úr megengedte, hogy levegyem a lábam a szánkóról és oldalt fordulhattam. 3-kor viszont felébredtem és onnantól buli volt az éjszaka...

5. -04.16. kedd
  Reggelre alattam az ágy egy merő ...khmmm... folyadék volt... bocs, ez van. Bokaműtéthez újabban nem adnak katétert, így ez lett az eredmény... de legalább teljes vízhatlan alsó"lepedő" van a matracon a textil alatt, korábban ez nem így volt... ismétkhmmm... (megjegyzem a hadak útja, ugye...) Tehát áthúzás, de ekkor már felkelhettem amíg ez a történet zajlik.
  Reggeli után szólt Tanár úr, hogy megnézi a gipszem.
  Közben ideért a gyógytornász és a szoba többi lakóját (ötágyas, saját fürdőszobás szoba, igen, ez kiváltság a Jánosban..) megvezényelte, az én gipszemet meg megnézte. Látta, hogy elfehérednek az ujjaim, annyira be van szorítva a lábfejem, s hogy mondtam, egyre jobban fáj, mondta, hogy küldi Tanár urat. Elment és már csak a beteghordó jött vissza, ágyastul felvitt az ambulancián keresztül -kontrollnap, ezer ember- a gipszelőbe. (Ahogy betolt a liftbe, ugrott egyet az ágy én meg felkaptam fejem és a kezeimet mert a bokám akkorátrándult, hogy ez volt a minimális, teljesen önkéntelen reakció.
  -Ne féljen, nem borítom ki! -mondta.
  -Nem -mondtam, amikor meg tudtam szólalni-, nem azért ugrottam, hanem ilyenkor rándul a bokám és olyan, mintha áramütés ért volna!
  Innentől annyira vigyázott, hogy minden ilyen döccenőnél -szintkülönbség, két helyiség vagy liftajtó..- átemelte az ágyat, előbb eleje, hátraséta majd a másik vége is... Én annyira elérzékenyültem, hogy ajjaj.)
  Beértünk a gipszelőbe, előkészítette az új félgipszet, majd jött a mester is és Tanár úr is.
  Hát, már a levétel is iszonyú volt. Egyszerűen szűköltem...
  Aztán láttam a sebem, az nem artroszkópos bemetszés, hanem van a rüsztömön egy cirka 6-7 centis vágás.
  Csontig átvérzett a gipsz is, a talpamba gyakorlatilag belekötött a gipsz, amikor onnan leszedték már sikoltoztam...
  Az új visszatételéhez be kellett állítani a lábfejem, hogy ne lógjon jobban, mint eddig.
  Üvöltöttem.
  (Tanár úr a mellkasának támasztotta a talpam, így igazgatta... s közben kérdezgetett a szombati buliról, a gyerekeimről, az unokáimról, hogy elterelje a figyelmem... én két ordítás között felelgettem is, ahogy tudtam... viszont baromira értékeltem ezt a türelmet...)
  Visszafelé már nem szorított a gipsz, viszont iszonyatosan fájt a bokám. A beteghordó épp annyira vagy még nagyobb gonddal vitt vissza, s mielőtt betolt volna szobába, kicserélte alattam az ágyat. (A folyosón félretolt és telefonálgatni kezdett, kiderült a gazdasági nővérrel kellett egyeztetni, hogy egy jelenleg üres, de működő ágyat kapjak... mert annak amin voltam, nem lehetett felemelni a szintjét, lefékezni sem és gödrös volt a matrac, az "új"-nak pedig mindene tökéletes, de ez a művelet vagy 10 perc telefonálásba tellett, míg az effektív csere nem tartott tovább 40 másodpecnél...)
  Kínszenvedés volt onnantól a nap. Mankóval nem is tudtam járni -csak este 9 körül már- addig a szomszédnéni járókeretét használtam.
  Mikor már beszélni tudtam a fájdalomtól, felhívtam Dorkát és később be is jöttek. Mindent elrendeztek nekem, így most már oké.
  Ebédre valami kórházlevest és jéghideg bolognai spagettit kaptunk. Éppen elhelyezkedtem És Bérczesi Robival akartam "behúzott szárnyú felfelé zuhanni", de amint amint a könyvet kézbe vettem, belépett J. Marcsi.
  Gyönyörű, egyszerűen gyönyörű gyűrűket hozott nekem!

juhászmarcsigyűrű_1.jpg

juhászmarcsigyűrű_2.jpg

juhászmarcsigyűrű_3.jpg

A fehér rózsakvarc és Marcsi keze munkája mindhárom. És meg vagyok hatva de elmondhatatlanul.
  És kaptam tőle sütit is. H9h9!
  Most aztán királyul vagyok és ma még fájdalomcsillapítót sem kellett bevennem.
  Kaland az élet!

Folyt. köv.!

2019.04.25., 12:18
  ~~DISCUSSION~~

boka jános műtét talema

bokamacera_-_1._es_tenyleg

Bokamacera - 1. vagy egy seBokamacera - folytatás