Vagyis itt már a válasz az érdekes. Nekem, mert megtehetem. Íme, meg ehun is, ni.
EU vs viki
Adva van egy durcás kisgyerek. Nem lehet több három évesnél, még talán a pelus is rajta van.... már beszélni tud, mérgesen nézni is, sõt, toppantani is pufók, mezítlábával.... látja anyjuk, hogy kedvesen, de határozottan tépi széjjel a békát, mely nem átallott mellette igyekezni a patakba, s amelyet elkapott a totyogó... nagy igyekezettel tartja a két kezében két lábánál fogva szegény jószágot s akkurátusan húzza széjjel.... békának naná, nem tetszik ez... anyjuk rá is szól a gyermekre:
- Virágom, mit csinálsz!? Tudod, beszéltünk errõl, ezt nem szabad!
Totyi nem hagyja abba, mert meg van gyõzõdve róla, õ jót cselekszik... vagy fel sem merül benne a tevékenységnek emocionálisan -vagy bárhogy is- értékelhetõnek kéne lennie, felnéz anyjukra elkerekedett szemekkel -közben mondom, még ránt is egyet szegény párán- s szipogva mondja:
- Jaj, tudom, emlékszem, tudom, hogy nem szabad! Nem is csinálom, sõt, aki ilyet csinál annak is megmondom, hogy hagyja abba!
A béka meg szegény szépen, halkan mindeközben kimúlik.
/Durcás itteni e/
Így vagyunk ezzel, egy hároméves, önérzetében megbántott s magasságában valóban ott is maradt s éppen ezért tán durcásságban sem kevesebbel bíró, hisztis, vezetésre alkalmatlan akarnok kezében vagyunk egy mindenki más számára legfeljebb érdekes, leginkább fura nemzet. Ha maradunk e kézben, nemhogy kettészakadunk, de a térképrõl is eltûnünk.
/Hundarian napoleon itten terem e/
Nekünk, kedves ellenzéknek, nem kellene már tenni valamit? Mármint az ellenzék azon részének, mely képes is tenni.... vagy csak maradunk mi is a durcinál?
Még béka van. Ez igaz.
Még van.
← Hinni akarok! | A rezsimet csökkentik → |