Upload failed. Maybe wrong permissions?
Tegnap ronggyá fáradtam, pedig nem is csináltam semmit, csak kávéztam és beszélgettem. Ám öreg csontjaimnak a McDonald's ülõalkalmatosságai nem barátságosak, s ez a tegnapi délután egyik hozadéka, de messze nem a legfontosabb.
De visszatérve a mára, naná, annak megfelelõen, ahogy s amikor elaludtam, reggel késõn keltem -a DK helyi szervezõje ébresztett telefonon, hirtelen a bolygót sem tudtam beazonosítani, nemhogy a kivel/mirõl beszélek-et-, majd tettem-vettem s olvastam a híreket.
Az elsõ ami szembe jött velem -illetve a második, mert az elsõ az a doktorrá avatás mennybemenetele volt.... például: "Jövõre állítólag megszûnik a hittanoktatás és schmittan órák lesznek az általános iskolákban!"... de ez mainapság csak kis hullámot vet hazánk jelen viharos tengerén...-, egy olyan hír, amitõl megint csak állok, oszt nézek ki a fejembõl...
A szomszéd miatt nem lehet a kerekesszékes fiúnál Bömbi
Igen, csak állok, és pillogok.
"Egy szép napon elektromos mopedjével begurult az állatkórházba, ahol azt ajánlották neki, forduljon a Fekete István Állatvédõ Egyesülethez. Nem telt el sok idõ, és Bömbi, a héthónapos vizsla keverék már az ötödik emeleti lakásban hevert Gábor lábainál, lesve-várva az új gazdi minden parancsát. És bár az emeleten több lakásban is tartanak kutyát, Gáborék szomszédjának mégsem tetszett, hogy újabb négylábúval gyarapodott a ház, figyelmeztették hát a fiatalembert, hogy ha nem viteti el a kutyát, feljelentik. Bömbi amilyen gyorsan jött, olyan hamar távozott Gáborék otthonából. - Ha azt maga látta volna, hogy nézett vissza rám az ajtóból Bömbi. Látszott rajta: nem érti, miért kell neki elmenni, mi rosszat tehetett - mondja Gábor, akit talán csak a férfias büszkesége tart vissza attól, hogy elsírja magát. Meg persze a remény, hogy Bömbi megvárja, és lesznek õk még nyerõ páros..." "
Mi ez, ha nem embertelenség?
De rendben, ne legyen jó fej a szomszéd, még csak normális sem -s kéretik komolyan venni, hogy itt a "normális" kitétel, nem az értelmi sérült ellentéte, hanem eq- vagy még inkább társadalmi normák tekintetében általánosan elfogadott szintet képviselõ-, de kéretik törvénytisztelõnek, vagy jelen elvárások szerint törvényfélõnek lenni. Én nem értek ehhez sem, de nagyon remélem, hogy van erre valami szabvány/törvény/rendelet, miszerint vakvezetõ, illetve kiképzett mozgássérült segítõ kutya nem számít haszon- illetve hobbiállatnak.
Mikor elsõ alkalommal láttam az OORI-ban kerekesszékes urat, s vele a kutyáját, persze nem értettem, hogy a jelen lévõ eb éppen dolgozik. De utánanéztem a dolognak, sõt, beszélgettem is az úrral -aztán többekkel is akik szintén segítõkutyával élnek-, s megismertem a dolgot.
Tudom, milyen mikor leesik valami és nem tudom felvenni... Tudom, milyen, mikor ülök a zuhanyfülkében, és a falnak támasztott mankóm eldõl... tudom, milyen, mikor nem tudom kihúzni az alsó fiókot, vagy bement a papucsom az ágy alá és én képtelen vagyok kiszedni... ezen meséknek csak egy része megoldhatatlan már nekem, az sem mindig, de tudom, leszek én még ennél is öregebb s tapasztaltabb, pláne bölcsebb néni, így fokozódik majd mind szépségem, mind akadályoztatásom ebben-abban, úgyhogy igen nagyon értékelem a segítõkutyák létét, teljesítményét s talán legfõképp odaadását.
Anno, mikor én megkezdtem új életem, s nem sokkal késõbb felmerült ez a téma, gondoltam Ampert, minden kutyákok legkutyábbikát majd kezelésbe lehetne venni.
Íme Õ.
Ám, tekintve egóját és meglett korát, már sajna nem lehetett újat tanítani neki, s tekintve imént említett tulajdonságait a régi készségei is kopnak már, tehát feladtam ez irányú vágyaim.
De e kérdés, az a hozzáállás mindenképpen itt zsibong a fejemben.
Miért is zavarja a szomszédot a kutya?
2012-03-27
~~DISCUSSION~~
Apropó Bömbi
Tegnap ronggyá fáradtam, pedig nem is csináltam semmit, csak kávéztam és beszélgettem. Ám öreg csontjaimnak a McDonald's ülõalkalmatosságai nem barátságosak, s ez a tegnapi délután egyik hozadéka, de messze nem a legfontosabb.
De visszatérve a mára, naná, annak megfelelõen, ahogy s amikor elaludtam, reggel késõn keltem -a DK helyi szervezõje ébresztett telefonon, hirtelen a bolygót sem tudtam beazonosítani, nemhogy a kivel/mirõl beszélek-et-, majd tettem-vettem s olvastam a híreket.
Az elsõ ami szembe jött velem -illetve a második, mert az elsõ az a doktorrá avatás mennybemenetele volt.... például: "Jövõre állítólag megszûnik a hittanoktatás és schmittan órák lesznek az általános iskolákban!"... de ez mainapság csak kis hullámot vet hazánk jelen viharos tengerén...-, egy olyan hír, amitõl megint csak állok, oszt nézek ki a fejembõl...
A szomszéd miatt nem lehet a kerekesszékes fiúnál Bömbi
Igen, csak állok, és pillogok.
"Egy szép napon elektromos mopedjével begurult az állatkórházba, ahol azt ajánlották neki, forduljon a Fekete István Állatvédõ Egyesülethez. Nem telt el sok idõ, és Bömbi, a héthónapos vizsla keverék már az ötödik emeleti lakásban hevert Gábor lábainál, lesve-várva az új gazdi minden parancsát. És bár az emeleten több lakásban is tartanak kutyát, Gáborék szomszédjának mégsem tetszett, hogy újabb négylábúval gyarapodott a ház, figyelmeztették hát a fiatalembert, hogy ha nem viteti el a kutyát, feljelentik. Bömbi amilyen gyorsan jött, olyan hamar távozott Gáborék otthonából. - Ha azt maga látta volna, hogy nézett vissza rám az ajtóból Bömbi. Látszott rajta: nem érti, miért kell neki elmenni, mi rosszat tehetett - mondja Gábor, akit talán csak a férfias büszkesége tart vissza attól, hogy elsírja magát. Meg persze a remény, hogy Bömbi megvárja, és lesznek õk még nyerõ páros..." "
Mi ez, ha nem embertelenség?
De rendben, ne legyen jó fej a szomszéd, még csak normális sem -s kéretik komolyan venni, hogy itt a "normális" kitétel, nem az értelmi sérült ellentéte, hanem eq- vagy még inkább társadalmi normák tekintetében általánosan elfogadott szintet képviselõ-, de kéretik törvénytisztelõnek, vagy jelen elvárások szerint törvényfélõnek lenni. Én nem értek ehhez sem, de nagyon remélem, hogy van erre valami szabvány/törvény/rendelet, miszerint vakvezetõ, illetve kiképzett mozgássérült segítõ kutya nem számít haszon- illetve hobbiállatnak.
Mikor elsõ alkalommal láttam az OORI-ban kerekesszékes urat, s vele a kutyáját, persze nem értettem, hogy a jelen lévõ eb éppen dolgozik. De utánanéztem a dolognak, sõt, beszélgettem is az úrral -aztán többekkel is akik szintén segítõkutyával élnek-, s megismertem a dolgot.
Tudom, milyen mikor leesik valami és nem tudom felvenni... Tudom, milyen, mikor ülök a zuhanyfülkében, és a falnak támasztott mankóm eldõl... tudom, milyen, mikor nem tudom kihúzni az alsó fiókot, vagy bement a papucsom az ágy alá és én képtelen vagyok kiszedni... ezen meséknek csak egy része megoldhatatlan már nekem, az sem mindig, de tudom, leszek én még ennél is öregebb s tapasztaltabb, pláne bölcsebb néni, így fokozódik majd mind szépségem, mind akadályoztatásom ebben-abban, úgyhogy igen nagyon értékelem a segítõkutyák létét, teljesítményét s talán legfõképp odaadását.
Anno, mikor én megkezdtem új életem, s nem sokkal késõbb felmerült ez a téma, gondoltam Ampert, minden kutyákok legkutyábbikát majd kezelésbe lehetne venni.
Íme Õ.
Ám, tekintve egóját és meglett korát, már sajna nem lehetett újat tanítani neki, s tekintve imént említett tulajdonságait a régi készségei is kopnak már, tehát feladtam ez irányú vágyaim.
De e kérdés, az a hozzáállás mindenképpen itt zsibong a fejemben.
Miért is zavarja a szomszédot a kutya?
2012-03-27
~~DISCUSSION~~
| ← Jó nap | Hullámvasút → |