A szipirtyóság marad
Naná, a fészre kitettem amolyan emlékeztetőül a minap ezt:
"Jé, a majdnem két nettelen napom alatt kiolvastam egy könyvet.
Stephen King: A menekülő ember
S rájöttem, eddig ezt nem olvastam, s arra is, hogy miért. Nos, mert a film nekem nem sok jót ígért, bár azt is kihagytam, csak a főszereplő nekem nem egy húzónév...
Ám, mint kiderült, a könyv nagyon-nagyon jó. S lám, mindjárt megnézhetem a filmet is:"
Mert aznap este volt ez valamelyik csatornán és így célzott keresgélés nélkül elém ugrott, tehát hagytam magam.
http://port.hu/adatlap/film/tv/menekulo-ember-the-running-man/movie-55283
Hát, nem bírtam végignézni. S ennek oka nem csak az volt, hogy köze nincs a regényhez -na, jó,lehet, hogy betűre ugyanaz, csak az én fejemben a néhai agyam helyén lévő légüres térben tűnik így...-, hanem -s tán sokkal inkább- az, hogy számomra viselhetetlenül hiányzott belőle az a karakter, ami a főszereplőt nekem leírta. Amilyennek a fejemben él Ben Richards.
Azt nem firtatom, hogy tán csak nem figyeltem s a történetből saját elképzelésem szerint jegyeztem meg s hagytam figyelmen kívül ezt-azt, mert ez nincs kizárva, sőt... ahogy az is sanszos, hogy a főhős alakja is a saját mércémen nőtt azzá, ami, tehát csakis a kontraszt számít.
Mármint nekem.
Régen, előző életemben ha volt egy regény s lett belőle film, s ezekhez hozzá is jutottam -amire az esély akkor cirka 100% volt-, előbb mindig a regényt olvastam el. S abból kiderült, érdekel-e a film.
Ez pedig valahogy kimaradt nekem, bár amit most megtaláltam a könyvespolcon, az egy 2004-es kiadás, tehát hacsak nem volt meg régebbi, vagy nem vettem ki a könyvtárból, akkor bizony csak ÚjÉletem részét képezhette. (Jé, és most látom, tényleg... nem is lehetett magyarul korábbi... https://hu.wikipedia.org/wiki/A_menek%C3%BCl%C5%91_ember_(Stephen_King) )
Tehát nekiestem, mert másfél napig nem volt netem. Szarul hangzik ez, de ez van. Egyrészt azért, mert kikapcsolták ideiglenesen, másrészt meg azért, mert ebből látszik: nem olvasok. Pedig szeretek olvasni.
És már látok is és az agyam maradéka is képes lépést tartani az információval, amit a (3+5)x2-es szemüvegemmel küldök feldolgozásra.... de ez szolgálati közlemény volt csak...
Szóval Stephen King: A menekülő ember
Ehunnan, ni: https://moly.hu/konyvek/stephen-king-richard-bachman-a-menekulo-ember
Magasztos. Dagályos vagyok émmeg, tudom, de ez az a jelző, ami eszem helyén jár, ha erre gondolok. Hidegen okos, vérhumoros, kimért, határozott, magabiztos férfi. Ember. Ben Richards-nak nincsenek kétségei a végkifejletet illetően sőt, az élettel kapcsolatban sem. Tisztában van a lehetőségekkel, s él azokkal. S azt is tudja, meddig...
Egy pillanatnyi kétkedés sem merül fel benne a fontossági sorrendet tekintve. S van egy másik jelző is, ami szintén e kapcsán vissza-visszatér, ez pedig a méltatlan. Mert az én fejemben élő Ben Richards-hoz egyszerűen méltatlan Arnold Schwarzenegger, már talán nem a személye, hanem az amit a számomra a regényből leképezett szereplő jelent, ehhez képest, amit a képekből láttam... nem tudok más szót, méltatlan.
Mi ebből a tanulság: olvasni kell. Sokkal jobb élmény.
Ráadásul nagyon szeretem King megjegyzéseit például a most épp olvasott novelláskötetben. Azt ahogy az írásról ír... szóval a kényszerről, a folyamatról, és arról, ahogy velem beszélget mindeközben.
.......................
Álomcsapdám: http://lattilad.org/vicky/doku.php/talema/blog/mit_jelent_nekem_alomcsapda_sorsugynokseg?s[]=king
Régi lenyomat, mely a tanulási folyamat fontos részét képezi, s mely a szipirtyóság pontos elhelyezkedését hivatott leírni az én világomban: http://lattilad.org/vicky/doku.php/talema/blog/hangulatjelentes?s[]=king
És egy lista mely mutatja, hogy régóta bírom én az ilyesmit:
http://lattilad.org/vicky/doku.php/talema/blog/lista?s[]=king
2017.01.24., 17:10
~~DISCUSSION~~
| ← NK '16- 6. /Aszta/ | Engem szeretnek → |