Már nem ez van, de jegyezni akarom a fõbb vonalakat. (1.)
Dittéék ebédre voltak hivatalosak, így vittek engem is, mint csatolt állományt. Bea nem jött zavarba a plusz egy fõtõl -annál is inkább, hogy cirka egy kisebb naszád legénységére méretezte a kaja mennyiséget-, gyermekei pedig szinte fel sem vették az új ember jelenlétét, hiszen az így már négy fõnyi gyermekcsapat Buksi, a néhány hetes kutya dögönyözésével volt elfoglalva.
Ebéd után Medve ásott, fúrt, faragott délután a frissiben készített motorgarázs szépítgetésén, Ditte vasalt, én pedig mintegy lelki támogatásképpen odatelepedtem mellé s nézni kezdtük a Lecsó címû örökbecsû darabot.
L'ecsó
Aztán gyõzött lustaságom és még várat magára a történet befejezése, mert már ott helyben a kanapén kis híján elaludtam.
← 2./'12 - a brokkoli az mire jó? | 3./'12 - Waterford → |