Új nő az életemben
Nem könyvben van: őbenne vannak a könyvek. Jelenleg négy félkész könyvvel viselős, a következők szerint. Az egyiket csak egy napja kezdtem átrakni bele, néhány részlete van még csak meg, egyébként maga a könyv is messze van még a késztől. A másik megírt hányadának majdnem teljes egésze benne van, de a megírt hányad még nagyon kevéske. A harmadikat teljesen átvittem őbelé, és már ott folytattam. A negyediket eleve őbenne kezdtem el, és tervezett méretének 18,75%-a kész. Aki rájön, hogy voltam képes ilyen pontos számot mondani, azt kisorsolom. És van még két könyv, amiket majd még szintén áthozok, azok is eléggé sehol se tartanak még.
A neve Vicky, mert ő egy wikirendszer. Docku Vicky. A Vicky.LAttilaD.org cím alatt lakik.
Ha az olvasó csak egy Vicky feliratot lát, fölötte annyit, hogy start, afölött pedig egy LAttilaD.org és egy Login linket, de semmi használhatót, a hiba az olvasó készülékében van. Mert nincsen bejelentkezve. S nem is lesz, mert ezek nem kollaboratív wikik, ezek az én könyveim, Vicky egy keretrendszer ahhoz, hogy ezek a könyvek szépen és jól elkészíthetők legyenek.
Régóta vívok harcot azért, hogy hipertextes könyveket is írhassak néhány egyszerű szempont szerint. Legyen kényelmes és jól kezelhető a rendszer, amiben megírom; tudjon minél többet; és elsősorban is ne követelje meg tőlem, hogy több száz file-t kézzel méntenáncoljak, mert attól hülyét kapok.
Az első változat a több száz file volt kézzel, hát mit értettem én akkor még ehhez: az egyik könyvünk ebben a formában van, idén lesz tíz éve, hogy félbehagytuk jó egyévi munka után, csak a php file-ok hatszáztizennégyen vannak, de persze nem ezért maradt félbe.
Aztán készítettem mindenféle hipertextes rendszereket, a legjobban a Hyperpage sikerült, és némelyik könyvet aztán abban kezdtem el vagy abba is átvittem, de hiába, csak nem vagyok én programozó mégse, nagyobb oldalmennyiségnél a kis szoftver beadja a kulcsot. Sose lett benne igazi könyvem.
Tavaly kipróbáltam egy igazi wikirendszert is. Tényleg klassz meg minden, csak nekem valahogy… mégsenem. A mások által írt szövegfeldolgozó rendszerek rendre kifekszenek attól, hogy nekem mindig vannak dolgaim, amikre a szerzők nem számítottak – azazhogy nem a rendszerek fekszenek ki tőle, hanem én, mire megértetem velük, amire szükségem van.
Három hete aztán rátaláltam egy igazi online wikire, kipróbáltam, föltettem, elneveztem Vickynek és elkezdtem alakítgatni a saját szájam íze szerint. Már elég jól megértjük egymást. Azt túlzás lenne mondani, hogy már programozni is tudom, mindenesetre ezt-azt alakítgattam rajta, hogy a könyvek szépek lehessenek, meg egy kicsit itt-ott megpiszkáltam, hogy ne mutasson meg mindent az olvasónak. Úrinőnek nem illik. Majd amikor egy-egy könyv abba az állapotba ér, hogy már nézegethető, akkor azt megmutatom a publikumnak, de a többivel tessék türelemmel lenni.
S az egyiket meg is mutatom, azt, amelyikről még nem tudom, mekkora lesz és mit fog tartalmazni, még nagyon keveset tudok róla. Ez egy lexikon, amelynek tárháza jelenleg két tételből áll. Irodalmi lexikon, de nem könyvekről szól, illetve fog szólni – de ez le van írva az előszóban.