Találkozó folyamok

Többször szó esett arról, hogy hány vonásból állnak az egyes jelek. Sokszor éppenséggel nem annyiból, amennyiből az ember gondolná. Nézzük meg, miért.
  A jelnek fontos szerepe van a kínai kalligráfiában: az összes vonástípust tartalmazza, jó szemléltetőeszköz. A vonásoknak nevük van.
  

  Piros: diǎn, vagyis pont. Az íróecsetet hozzáérintjük a papírhoz.
  Sárga: héng, vízszintes vonal. Balról jobbra húzzuk.
  Zöld: shù, függőleges vonal. Felülről lefelé húzzuk.
  Lila: gōu, vonás végéhez illesztett kampó.
  Világoskék: tí, balról jobbra emelkedő ferde vonás.
  Sötétkék: piě, jobbról balra ereszkedő ferde vonás.
  Fehér: duǎnpiě, jobbról balra ereszkedő, rövid ferde vonás.
  Barna: nà, balról jobbra ereszkedő vonás.
  Ha már a vonásokat megismertük, a sorrendjüket is megismerhetjük. Van néhány szabály, amik megmondják, milyen sorrendben kell meghúzni a vonásokat.
  A két fő szabály: felülről lefelé és balról jobbra. Ezek megadják az olyan jelek írásmódját, mint és . Érvényesek a többrészes jelekre is, mint (előbb a kereszt, aztán a négyzet).
  Négyzetet () így rajzolunk: először a bal oldala, majd egyetlen vonással a teteje és a jobb oldala, végül az alja. Ha a négyzetnek tartalma is van, azt előbb rajzoljuk meg, mint az alját. Ez a rendszer érvényes olyan jelekre is, mint : először megrajzoljuk a két felső vízszintes vonalat, majd a függőlegeset, és csak utolsónak az alsó vonalat.
  A középső vonalat a kétoldalt levő szimmetrikus részek előtt rajzoljuk meg: . Ezért nc ennek a jelnek a cāngjié-kódja.
  Kereszt rajzolását a vízszintes vonallal kezdjük.
  Ha ívelt vonalak kereszteződnek (), előbb a jobbról balra ereszkedő vonalat rajzoljuk meg.
  A pontokat () általában utolsóként tesszük ki.

»»»»»»