Szembenállás

Ballagok békésen hazafelé, az út bal oldalán, szembejön egy biciklis jóember. Lehúzódom a szélre, bár mellettem még így is van másfél-két méter üres út, de így szoktam. Jóember meglehetős habozás után kitér, elzúg mellettem, és közben rám ripakodik: „Mér az ellenkező útba mész?”
  Nem volt alkalmam ott felelni neki, mire a hangja elért hozzám, ő már az utca végénél járt, úgyhogy itt mondom el, hátha egyszer elolvassa. Vagy csak úgy.
  1. Nem őröztünk együtt libát.
  2. Miért probléma magának, hogy melyik oldalon haladok, amikor az utca töküres, maga pedig egyetlen kormánymozdulattal kényelmesen és gondtalanul áttérhet a másik oldalra?
  3. Ettől függetlenül elmondom, hogy miért azon az oldalon megyek, ahol megyek. Mert az az útszakasz nem vízszintes, ahogy a legtöbb nem az. Az én menetirányom szerinti bal oldala igen, de a jobb oldala erősen lejt jobbra. Ha jobbról megyek, akkor külön erőkifejtés kell ahhoz, hogy egyenesen haladhassak, és ez a jócskán lemerült aksijaimnak már egyáltalán nem tett volna jót. A maga izomerejének tökmindegy, a bicikli észre se veszi a különbséget.
  4. Ez a második alkalom, hogy rám szólnak, amiért ott megyek, ahol megyek. Az előző motoros rendőr volt, a sakkfiguráknál találkoztunk, Krisszel voltam, és a rendőr ránk szólt, hogy miért megyünk az út jobb oldalán. Ugyanis ő tudta a Kreszt, maga meg nem. Nekem a bal oldalon kell menni, mert gyalogosnak számítok, és az a szabály, hogy a gyalogosnak a bal oldalon kell haladnia. Mert akkor az az autó, amelyik vele egy oldalon jön, szemből érkezik, ő látja és elléphet az út széle felé.
  5. Irigylem a problémáit.

»»»»»»