Siránkáim, ti szegények

Most olvastam kábé a hetvenkettedik siránkozást, hogy otthon kell maradni, már négy napja, már egy hete, már tíz napja, húhadeszörnyűmostmilesz. Gyerekek, nem azért, de én nemhogy otthon töltöttem tizenhét évet, de ugyanabban az ágyban mozdulatlanul fekve. Ha az anyám nem adott vizet, nem ittam vizet. Ti kimöhettök a konyhába meg a lakásban akárhová. Bírjátok már ki ezt a pár hetet folyamatos hiszti nélkül, hogy nem lehet kimozdulni otthonról, és mekkora hősök vagytok, jó?

Facebook-poszt volt, de kihoztam ide a blogba, mert terjeszteni akarják. Inkább ezt, mint a vírust. Ha már van egy népvezér a családban, én is az akarok lenni.

»»»»»»