Csehországban fölfelé volt a zúdulás, mert a parlamenti bizalmi szavazás alatt helykitöltőként röfögőversenyt közvetített a tévé. Szerintük „nem odaillő”, csak véletlen hiba volt, és elnézést kértek a parlamenttől.
Szerintem viszont a két műsor tökéletesen összeillik. Néha vannak olyan véletlenek, amik irányt mutatnak, utat a homályban, ötletet adnak arra, miképpen éljük napjainkat ezután. Az ötletet sürgősen át kell venni és továbbfejleszteni.
Amikor valamelyik honatyának címzett élősdi arról szónokol a parlamentben, hogy dögöljön meg mindenki, aki nem ő, akkor a felzaklatott polgárokat meg lehetne nyugtatni egy gyorsan közbeiktatott, vidám kis röfögőversennyel. A parlamentből a királyi tévé közvetít, ők kérnének egy példányt a csehek által használt riportból, aztán az RTL Klub és a TV2 rendezne röfögőversenyeket, észre se lehetne venni a különbséget némely műsoraikkal. Ezeket is be lehetne iktatni. Lehetne készíteni olyan riportot is, ahol a röfögőversenyen igazi malackák vesznek részt, akik egyébként is nagyon kedves, szívderítő állatok, én nagyon sajnálom mindazokat, akiknek vallási indíttatásból tilos őket szeretni.
Röf, szóval eleinte a röfögőversenyekről készült felvételeket lehetne játszani a parlamenti közvetítések szüneteiben, később pedig egyrészt fölhasználni a röfögőversenyeket politikai hírkommentárokban (ezt a következő cikkben röftön ki is próbáljuk), másrészt pedig a röfögőversenyt kiemelni műsorközi állapotából és a parlamenti közvetítések teljes jogú műsorszámává tenni. Eleinte csak az ellenzéki felszólalásokat kísérné kormánypárti röfögőkórus, később pedig már az ellenzékiek is megtanulnák a röfögést, amit a kormánypártiak felszólalásai alatt adnának elő.
(Többpárti bizottság alakulna a röfögés szabályozására, például hogy mikor milyen hangerejű és időtartamú röfögés megengedhető, és persze betiltaná a röfuzelák használatát. A szünetekben a politikusok a folyosón zenekaröföt alakítanának, szólna a zongoröf, tröfbita, szaxoröf és klaröfét, valamint a szelíd hangú háröfa. De ez mellékes a politika fő irányvonalához képest.)
Ez csak a kezdet. Hamarosan világossá válna, hogy a politikusok elég autentikus röfögők ugyan, de mégsem tökéletesek, ezért a pártok valódi malacokat vinnének magukkal kórusvezetőnek. Amikor az egyik párt szónoka feláll és azt mondja, tisztelt ház, tisztelt elnök úr, tisztelt képviselőtársaim és tisztelt malacok, akkor a másik párt kórusvezető malaca beintene és megkezdődhetne a röfögés. Egyébként sem ártana, ha valaki végre beintene nekik. Később több malac is lenne pártonként, persze szabályozva, hogy melyik pártnak hány képviselőre és hány malacra van joga. Ez nehéz kérdés lenne a sok átfedés miatt.
A problémát az oldaná meg, ha malacokat is felvennének a parlamentbe képviselőnek, ez esetben teljes jogú országgyűlési tagként ülhetnének a padsorokban, drága öltönyökben, tülökorraikat a laptop fölé hajtva, nagy füleikhez mobiltelefont tartva.
Mi pedig ülnénk a tévé előtt, a disznókról az Emberekre, az Emberekről a disznókra, aztán a disznókról megint az Emberekre néznénk, és már nem tudnánk megmondani, melyik az Ember, és melyik a disznó.