Nem sematikus

Az ötvenes-hatvanas években sok olyan hollywoodi szuperprodukció készült, amik az ókorban vagy a középkorban játszódnak. Némelyiket az a vád érte, hogy sematikusak: sok száz, egy-két ezer évvel ezelőtt valóban élt embereket úgy mutatnak be, mint akik modern elveket vallanak, például tisztelik az emberélet szentségét, ellenzik a rabszolgaságot, és hasonlókat, olyan elveket, amik akkoriban nem is léteztek. Mármint a pozitív hősök persze.
  No, az 1963-as Kleopátrát ez a vád nem érheti. Julius Caesar leül és kijelenti, mik a vádak Pothinus ellen, viszályt szított az uralkodó testvérpár között és meg akarta öletni Kleopátrát. Ennyi volt a vádbeszéd, védelem nincs, Pothinus egy szót sem szólhat, Caesar folytatja: „Mindkét vádpontban bűnös vagy, a büntetésed halál.” És már viszik is ki és végeznek vele.
  Ez a legkevésbé sem illik a huszadik század erkölcseibe, főleg nem Amerikában, ahol ugye a film készült. Ez igazi ókori erkölcs. A film tehát elkerülte a sematizmus vádját – mindössze egyetlen színész feláldozása árán.

»»»»»»