Upload failed. Maybe wrong permissions?
Hosszú ideje próbálkozom azzal, hogy elvárásoknak feleljek meg. Újra és újra nekifutok a dolognak, hátha egyszer végre sikerül. Tavasszal epret akartam venni. Magyar epret. Nem sikerült. Magyar eper volt ugyan, de a ládára az volt kiírva, hogy csak az eladó szedheti. Az eladó is magyar volt, de a világnak nem sikerült megértenie, hogy vásárlás előtt szerettem volna az eper árát. Megkérdeztem, hogy mibe kerül kilója.
– Mennyit tetszik kérni?
– Szeretném tudni az árát, mert aszerint vásárolok.
– Tetszik kérni?
– Megtudhatnám az árát?
– Nem tetszik kérni?
Megráztam a fejemet, hogy nem. Azóta sokszor eszembe jut, hogy lehet, hogy csak az eper tudott magyarul.
Ez idáig még nem sikerült kígyóuborkát vennem a nyáron. Nem azért, mert nem volt, hanem mert én úgy lettem szocializálva, hogy a kígyóuborka szép egyenes. Erre mit látok? Vékony, fonnyadt, girbegurba. De magyar! Az árát már meg sem említem. Amióta az unióban engedélyezték a görbe kígyóuborkát, azóta nem láttam egyeneset. Az egyenes uborkák rossz példát mutatnának az embereknek, hogy lehet egyenesnek is lenni?
A paradicsom, ha magyar, kicsi, löttyedt, sérült és drága. Ha valakinek van elég eldobható pénze, vegye meg politikai célokra. Evésre külföldi paradicsom kell: nagy, kemény, ép, olcsó és benne van Ádám meg Éva.
Az ember álma a jó, finom és olcsó alma. Na most. A minap volt szerencsém néhány almát venni. Magyar almát venni. Igen válogatni kellett, hogy ép legyen az ártatlanom. Kívülről még jól is néztek ki, de a közepük olyan rothadt barna volt, hogy az egészet el lehetett dobni. Nem újdonság, mert tavaly meg tavalyelőtt is így volt. A külföldi alma, az alma – de a magyar alma almás.
És mindennel így van. Gyökér, vöröshagyma, répa, zeller, saláta, tévépaprika, karfiol stb. Itt a zöldségesnél, de a helyi Coop-boltban is olyan az áru, hogy azt az ember nem veszi meg. Mármint a magyar. Mert a külföldi – kiváló áruk fóruma.
De akinek nemzetiszínű a gondolkodása, nyugodtan vegye a magyar árut. Vegye, egye. Ő nemzetiszínű kaját eszik, én meg finomat és egészségeset.
Magyar zöldségek
Hosszú ideje próbálkozom azzal, hogy elvárásoknak feleljek meg. Újra és újra nekifutok a dolognak, hátha egyszer végre sikerül. Tavasszal epret akartam venni. Magyar epret. Nem sikerült. Magyar eper volt ugyan, de a ládára az volt kiírva, hogy csak az eladó szedheti. Az eladó is magyar volt, de a világnak nem sikerült megértenie, hogy vásárlás előtt szerettem volna az eper árát. Megkérdeztem, hogy mibe kerül kilója.
– Mennyit tetszik kérni?
– Szeretném tudni az árát, mert aszerint vásárolok.
– Tetszik kérni?
– Megtudhatnám az árát?
– Nem tetszik kérni?
Megráztam a fejemet, hogy nem. Azóta sokszor eszembe jut, hogy lehet, hogy csak az eper tudott magyarul.
Ez idáig még nem sikerült kígyóuborkát vennem a nyáron. Nem azért, mert nem volt, hanem mert én úgy lettem szocializálva, hogy a kígyóuborka szép egyenes. Erre mit látok? Vékony, fonnyadt, girbegurba. De magyar! Az árát már meg sem említem. Amióta az unióban engedélyezték a görbe kígyóuborkát, azóta nem láttam egyeneset. Az egyenes uborkák rossz példát mutatnának az embereknek, hogy lehet egyenesnek is lenni?
A paradicsom, ha magyar, kicsi, löttyedt, sérült és drága. Ha valakinek van elég eldobható pénze, vegye meg politikai célokra. Evésre külföldi paradicsom kell: nagy, kemény, ép, olcsó és benne van Ádám meg Éva.
Az ember álma a jó, finom és olcsó alma. Na most. A minap volt szerencsém néhány almát venni. Magyar almát venni. Igen válogatni kellett, hogy ép legyen az ártatlanom. Kívülről még jól is néztek ki, de a közepük olyan rothadt barna volt, hogy az egészet el lehetett dobni. Nem újdonság, mert tavaly meg tavalyelőtt is így volt. A külföldi alma, az alma – de a magyar alma almás.
És mindennel így van. Gyökér, vöröshagyma, répa, zeller, saláta, tévépaprika, karfiol stb. Itt a zöldségesnél, de a helyi Coop-boltban is olyan az áru, hogy azt az ember nem veszi meg. Mármint a magyar. Mert a külföldi – kiváló áruk fóruma.
De akinek nemzetiszínű a gondolkodása, nyugodtan vegye a magyar árut. Vegye, egye. Ő nemzetiszínű kaját eszik, én meg finomat és egészségeset.