Kedves Harrach Péter úr!

Sajnálom, hogy meg kell törnöm a diszkréciót, ami automatikusan járt és jár mindazoknak, akik segítenek bajunkban. De Ön mint közszereplő el fogja viselni, és okom van rá.
  Bizonyára emlékszik, hogy néhány évvel ezelőtt megkerestük segítségért, mert Magyarország akkor már nem volt képes arra, hogy vegyen egy autót négy tolókocsis embernek. Az összes parlamenti képviselőt megkerestük, válasz egyedül Öntől érkezett: küldött tízezer forintot. Mivel az országgyűléstől, a magyar államtól és kapcsolt részeitől, fogyatékosszervezetektől és alapítványoktól összesen egyetlen fillért sem kaptunk, családom némi tiszteletben részesítette Önt az elmúlt években. Lehet, hogy Harrach Péter elmaradott nézeteket képvisel – gondoltuk –, de legalább tisztességes ember.
  Ezt gondoltuk egy héttel ezelőttig.
  Elnézést, hogy ennyi időbe telt válaszolnom, de először is össze kellett szednem az Ön tízezer forintját. Azt annak idején az autó törlesztőrészletére elköltöttük, s ha akkor szegények voltunk, most még szegényebbek vagyunk: feleségem és sógorom azóta meghalt, az ő rokkantnyugdíjuk kiesett, édesanyjuk nyugdíjas, én meg most özvegyit kapok. Amíg Önök el nem veszik tőlem azt is. Vagy kitalálják, hogy dolgozni attól még tudok, hogy föl se tudok ülni, és a fogyatékosságimat veszik el. Vagy mind a kettőt. Legalább a temetkezési vállalatnak csinálnak egy kis plusz forgalmat.
  De ezek miatt nem írtam volna és nem szedtem volna össze a tízezer forintot. Azért tettem, mert megszűnt az ok, ami miatt Önt az említett személyes tiszteletben tartottuk.
  Az, ha egy politikus hazudik, nem újdonság. De az már kiverte nálam a biztosítékot, hogy Ön letagadta egy fasiszta bűnöző tetteit. Prohászka Ottokár antiszemita volt, fasiszta volt, náci volt, bármilyen szinonimát felsorolhatok. Magyar emberek százezreit ölték meg Prohászka és tettestársainak felbujtására, akkor is, ha maga Prohászka már nem láthatta művének beteljesedését az Auschwitzba induló marhavagonoknál, majd a téli Duna-parton. Prohászka nem szobrot érdemel és képviselői méltatást, hanem szócikket a holokausztról szóló lexikonokban. Következésképpen aki őt védelmébe veszi, az sem érdemel mást.
  Én a nagyságot az emberi nagysággal mérem, nem a fizetéssel meg a hangzatos címek sokaságával. Az Ön emberi nagysága, ha volt is korábban, szétfoszlott, amikor védelmébe vett egy tömeggyilkost. Nem tömeggyilkosok felbujtóját, valódi tömeggyilkost, mert egy-egy Szálasi-legény ugyan emberek százait is megölhette, de a Prohászka írásai által elültetett gonoszság nemzedékek életét mérgezte és mérgezi ma is. A Prohászka-féle métely ott volt minden egyes nyilas rémtetteiben, még ha ők maguk nem is olvasták; olvasta az, aki kiképezte őket.
  Igen, értem, hogy Prohászka Ön szerint „hitelesen keresztény” volt, és ez védelmet ad mindenféle megkülönböztetéssel szemben. Ennek ugyan semmi értelme, de azért válaszolok rá. Prohászka nem lehetett hitelesen keresztény, mert megszegte a tízparancsolatot. Emlékszik, Harrach úr? „Ne legyenek más isteneid.” Prohászkának a magyar „faj” volt az istene. „Ne gyilkolj.” „Ne lopj.” „Ne kívánd a másét.” Ezek nem azt jelentik ám, hogy saját magunknak nem szabad ilyet tenni. Másokat sem szabad biztatni rá.
  Ami Önt illeti, különösen arra hívnám föl a figyelmét, hogy „Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.” Hát Ön ezt tette. Felebarátai a zsidók és mindazok, akiket Prohászka eszméi hatására a nyilasok meggyilkoltak, és Ön most hamis tanúbizonyságot tett ellenük.
  Adok Önnek egy tanácsot. Gyónja meg bűnét az ország nyilvánosságának, mondja el, hogy megbánta, úgyse hiszi el senki, aztán mondjon le mandátumáról és tisztségeiről, és vonuljon szépen nyugdíjba. Nemsokára betölti a hatvanötöt, ebben a korban már nem szabad dolgozni a kormány szerint. Írja meg az emlékiratait, vagy amihez kedve van, aztán majd jön egy felvilágosult kor, amikor Prohászkát is elfelejtik, vagy bekerül egy könyvbe Dzsingisz kán és Oszama mellé.
  Tízezer forintját beteg gyerekeknek adtam. Őket már nem fogja zavarni, hogy eredetileg Öntől származik, mert tőlem kapták. Tekintse ezt a gesztust tiltakozásnak Prohászkát védelmébe vevő kijelentései miatt, politikustársainak Horthyt és korszakát mosdató tevékenysége miatt, s mindazért, amit az ország, az emberek nyugalmának megzavarása érdekében tesznek.
  Lehet, hogy nyomorgok, de az Ön pénze már nekem is derogál.

»»»»»»