Jóhanna és Jónína
Jegyezzük meg ezt a két nevet: Jóhanna Sigurðardóttir és Jónína Leósdóttir. Ők mostantól házasok, ami még mai homofób világunkban se lenne sajtóvisszhangra érdemes, ha Jóhanna, a képen balról, nem lenne miniszterelnök. De az, másfél éve, s ebben a minőségében az egyetlen országos vezető a világon, aki nyíltan vállalja meleg mivoltát.
A szociáldemokraták és a balzöldek koalíciója delegálta, 1978 óta parlamenti képviselő, senki sincs ilyen régen az Alþingiben. De a mi szempontunkból ez lényegtelen. Volt férjnél, van két felnőtt fia, de nyolc éve Jónínával él. A miniszterelnök az idén lesz hatvannyolc éves, szülei Sigurður Egill Ingimundarson és Karítas Guðmundsdóttir, de életrajzában még az elvált férjének szüleit is feltüntette. Egyébként az életrajzban nem a mostani házasságkötést, hanem együttélésük kezdetét tüntette fel, tehát az az évszám és Jónína neve nyolc éve ott van. Amúgy is nonszensz a gondolat, hogy pont a miniszterelnökről ne tudnák, hogy kivel él, abban az icipici országban, ahol mindenki ismer mindenkit, és a miniszterelnök honlapján kint van a lakcíme és a telefonszáma. (Reykjavík, Austurstræti 14.) Vagyis az történt, hogy a világ legrégebbi köztársaságának népe a legteljesebb lelkinyugalommal megválasztott az ország vezetőjéül egy leszbikust. Aki egyszersmind az első női miniszterelnökük. (Köztársasági elnök már volt nő, a híres-nevezetes Vigdís Finnbogadóttir, négy cikluson, tizenhat éven át. Ő volt a világ első női államelnöke.)
Valahol mintha azt is olvastam volna, hogy Jóhanna proklamált vezetője egy leszbikus mozgalomnak, de aztán ezt ellapoztam és nem találtam meg újra. De ez mindegy is, természetesen Hvólsvöllurtől Djúpivogurig mindenki tudta, hogy Jóhanna leszbikus, még mielőtt Geir széttárta volna a karját és azt mondta volna, hogy hát ez így tovább nem megy. (Geir ahhoz a tíz százalékhoz tartozik, akiknek van családneve. Haarde, norvég papájától kapta, de persze ő is a keresztnevét használja.)
Az persze szóvirág, hogy a legteljesebb lelkinyugalommal választották volna meg Jóhannát, mert minden volt ott, csak lelkinyugalom nem, de ez nem azzal volt kapcsolatos, hogy ő leszbikus, hanem hogy összeomlott a gazdaság. És jelen pillanatban nem az az érdekes, hogy Jóhanna mit tett a gazdaság talpra állításáért, hanem hogy betiltotta a sztriptízbárokat és általában a nők női mivoltának üzleti kihasználását. Régóta harcosa a női egyenjogúságnak, de a fogyatékosokért és az idősekért is küzd.
Frosti Jónsson, a melegek és leszbikusok szövetségének elnöke azt mondta Jóhanna megválasztásakor: „Nálunk olyan sok nyíltan meleg prominens vezető van a közéleti és a magánszférában, hogy nem számít, kit választunk meg a legmagasabb pozícióba. Arra irányítjuk a figyelmünket, ami számít, az ország jelenlegi helyzetére.”
Attól tartok, ezt érdemes megfontolni olyan országban is, aminek természeti kincsei kimerülnek az autogejzírekben és vulkánfíber bőröndökben. De félek, hogy nálunk nem omolhat össze úgy a gazdaság, hogy egy politikusnál ne az legyen a legfontosabb szempont, hogy amikor nem a gazdaságot menti, akkor kivel bújik össze. Ezt könnyű megállapítani, mert időtlen idők óta állandóan össze van omolva a gazdaságunk. Egy törmelékkupac az egész.
Ami Jónínát illeti, ő újságíró, drámaíró, műfordító, szóval szintén ismert személyiség. Neki is van egy felnőtt fia.
Szóval így mennek a dolgok Izlandon. Persze mit is lehetne várni egy olyan országtól, ahol a First Lady, mármint Ólafur Ragnar Grímsson államelnök felesége egy Izraelből bevándorolt szefárd zsidó asszony, és emiatt se mozgatja senki a füle botját sem?