Úgy döntöttek bölcs vezetőink, hogy a Kossuth-díj visszavehető, ha valaki méltatlanná válik rá. Rögtön eszembe jutottak az ötvenes évek, amikor a rendszerellenes megmozdulásokat az értelmiségiek, művészek vezették, de nem erről van szó. Ha például egy kutatóról kiderül, hogy meghamisította a kutatási eredményeit, vagy ha valaki szándékos bűncselekményt követ el, akkor kell visszaadni.
Erről meg Efrájim Kishon egyik karcolata jut eszembe, amikor a lelkes fiatalok végül elhatározzák, hogy törvényes keretek közé öntik világmegváltó tevékenységüket, és elmennek egy ügyvédhez bejegyeztetni magukat. Az ügyvéd föltesz néhány kérdést, hogy mi legyen, ha valaki visszaél a szervezet jövedelmeivel, amire csak kacagnak, de aztán jönnek sorban a kérdések, mi lesz, ha valaki ámokot fut vagy ilyesmi, és amikor eljönnek az ügyvédtől, már gyanakvó pillantásokkal méregetik egymást.
Elképzelem a Hírneves Művészt, aki ez után a döntés után kapja meg a Kossuth-díjat, és amikor átveszi, ott véli látni a gyanakvást a közjogi méltóságok arcán. „Aztán vigyázni ám”, olvassa a köztársasági elnök tekintetéből, „mert liliomtiprás, lefutott ámok vagy pozitív doppingteszt esetén ezt visszavesszük!” „Most megkapod”, véli látni a miniszterelnök arcán, „de csak halljam meg, hogy zsebeket metszesz a villamoson vagy guargumit rágcsálsz munka közben, rögtön ugrik a díjad!”