Elgondolkodom Xhuvani filmjén, most így két diktatúra között. Érdekes a párhuzam a nyolcvanas évek Albániája és a kétezer-nullás évek Magyarországa között. A tanár elvtársat falugyűlés elé idézték és hat hónap nevelő munkára ítélték, mert egy egyenetlen falra egyenetlenül festette föl, hogy ÉLJEN A PROLETÁRDIKTATÚRA. (Ráadásul cigarettát adott egy osztályellenségnek.) A történet legfőképpen a jelszavakról szól. A vezető elvtársak meghatározzák a jelszavakat, amiket a tanár elvtársak és a gyerekek elvtársakok kiraknak a hegyoldalon, kőből. Egy ideig téglából, ennek számos előnye van, de sajnos lopják a téglát, ezért a népnek szüksége van rá, hogy kifejezhesse érzelmeit, például természetes kővel. Szóval a vezető elvtársak meghatározzák a jelszavakat, a gyerekek pedig kapásból megmondják, hogy melyik hány betű. ELŐRE AZ ARATÁSI KAMPÁNY SIKERÉÉRT albánul harmincegy betű, ami elég sok.
Elgondolkodom Xhuvani filmjén, így két diktatúra között. ENVER ÉS A PÁRT albánul csak tíz betű, úgyhogy Hoxha egész biztosan népszerűbb volt a kis albán falu iskolásai között, mint GOLDNER ÉS A PÁRT, ami két betűvel több. Albánul is. Azon tűnődöm, mit fogunk mi csinálni itt a nagy magyar Alföldön, ahol semmiféle hegyoldal nem meredez, a vízszintes felületre kirakott LE AZ ÁRULÓ TOLÓKOCSISOKKAL ugyanis, valljuk be, elég snassz. (Magyarul huszonhárom betű, albánul nem számoltam meg.) Meg azon, vajon a ház homlokzatának melyik részére kell majd fölfestenem, hogy ÁPOLÁSI DÍJJAL A FOGYATÉKOSOK ÉS CSALÁDTAGJAIK BOLDOGULÁSÁÉRT, ami egyébként ötvenöt betű.