Inkvizíció 2017
Hölgy bejelöl hirdetés kapcsán, csak barátkozásilag, családja van, két gyereke, váltunk pár mondatot. Adott egy jó ötletet, ezt megírom az oldalán egy beszélgetésben, és linkelem két cikkemet, amik már korábban kísérletek voltak erre. Az egyik A majom. Pár nap múlva valaki hozzászólását látva odakattintok, valami hiányérzetem támad. Megkérdezem, nem én-e ottan már válaszoltam-e, aztán be is ugrik, hogy a két cikket linkeltem, de közben válaszol, hogy hát törölte, mert hát izé hát szex van benne hát. És? És hát izé hát a teológikás barátai hát ha izé hát ha meglátják hát.
Na, itt egy kicsit megdőltem. A beszélgetés még folytatódott, de tudtam, hogy a hölgy nem maradhat meg a facebookos ismeretségi körömben, már elnézést, de én csak egyénekkel, intézmények hű katonáival nem. Arra tessenek más balekot. Engem nem érdekel, hogy őneki milyen a házi tébolya, csak engem hagyjon ki belőle. Mármost ha nekem számon kell tartanom, hogy háromszáz ember közül (de akár egy tucat közül) kinek van az a heppje, hogy nem szabad linket rakni az oldalára, mert ahol így bánnak a cikkeimmel, ott én nem óhajtom kirakni őket (a másikban nem volt szex, ez volt az, de kivágta azt is, nyilván mert két kattintással el lehet jutni róla ahhoz, amelyikben ott van benne piszok büdösül a szex), akkor én ezt inkább mégse szeretném, köszönettel. Inkább törlöm, ha nem rakhatok linket az oldalára, mert azért bocs, ezt énnekem megtalálni percekig tart, nem káptalan a fejem, hogy ezernégyszáz blogcikkre mind emlékezzem, és ezt az energiát nem szeretném egy törlőgombra pocsékolni.
Nem azért, mert törölte. Más is törölte már linkemet, fogják is még sokan, kit érdekel? Azért, mert Szent Küldetésétől áthatva legközelebb is törölni fogja. Mert ő nem prűd – közölte, sőt trágár szót vett ajakára a jelenlétemben –, de hát meg kell védelmeznie ő szent teológiásságaiknak szent érzületeit, mert mi van, ha netán odatévednek és meglássák az ő társaságában a profán szavakat, kyrie eleison?
Teológus nem baszik. Teológus nem is pinából születik, főleg nem katolikus, akinek eleve tilos nőre néznie, teológusat úgy rakják össze csupa férfi papbácsik Szent Péter saját maga faragta asztalán, tömjénből, szarvasmirrhából, illatos kenetekből. Ettől olyan kenetteljesek. Nemhogy a közelükben, még a távolukban is elkapta hölgyet a háthaláz, hogy mi van, ha hátha odatévednek, hátha meglátják az ő oldalán a trágárikumot és hátha – azt nem tudom, mi lesz akkor hátha. Gondolom, kiátkozzák. Bár én a helyében örülnék neki, akkor a gyerekei már nem ebben növekednek föl, de ez már az ő problémája.
Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a „jobboldaliság” címkéjével ismert különös valamit; a tudatot hogy ő, „mint keresztény magyar ember”, előjogokkal élhet e világban egyszerűen azért, mert ő „keresztény magyar úri ember” joga van tehetség és tudás nélkül is jól élni, fennhordani az orrát, lenézni mindenkit, aki nem „kereszténymagyar” vagy „úriember”, tartani a markát, s kereszténymagyar markába baksist kérni államtól, társadalomtól: állást, kitüntetést, maradék zsidóbirtokot, potyanyaralást a Galyatetőn, kivételezést az élet minden vonatkozásában.
Mert ez volt a „jobboldaliság” igazi értelme. S ez a fajta nem tanul. Aki elmúlt harmincéves és ebben a szellemben, légkörben nevelkedett, reménytelen; talán megalkuszik, fogcsikorgatva, s mert önző és gyáva: bizonnyal hajlong majd az új rendszer előtt; de szíve mélyén örökké visszasírja a „jobboldali, keresztény, nemzeti” világot, amelyen belül olyan szépen lehetett zsidó vagyont rabolni, versenytársat legyilkolni és aladárkodni a nagyvállalatokban, képzettség és hozzáértés nélkül.
S lehetett „előkelő közhivatalnok”-nak lenni és sérthetetlen, páncél-inggel védett katonatisztnek; s mindezért nem adni semmit, csak saját becses létezése tényét. Ez a fajta soha nem változik. De amíg ezeknek szavuk van, vagy befolyásuk, Magyarország nem lesz nemzet.
Én csak ennyit ismerek Márai Sándortól, tudom, hiányosság. De pont ideillik. A méltóságos teológusok továbbra is, 2017-ben is ennek az úri fajtának módjára élnek a nyakunkon, és hölgy retteg, hogy becses személyük neheztelését vonja magára. Mert hát ők iszonyodnak a szextől, és ha az ő kegyes leereszkedésüket bírni szeretné, akkor a gyerekeket gondosan el kell előlük rejteni. Szexből lettek ugyanis. Sőt hétévesen halál nyugisan beszélnek a szexről. És a teológus jelenlétében a hölgy még, szerencsétlen, eltűnik egy kénköves pukkanásban.
Ez itt a baj, nem az én két linkem.