Számjegyek
Kifizettem a szemétdíjat online. Mindennapos művelet. De elkezdtem számolni, és ezúttal nem a forintokat. A számjegyeket.
Ahhoz, hogy bejelentkezzek, kell egy hatjegyű számsor, a kétszer nyolc jegyből álló számlaszámom, amiből három jegyet már eleve mutat a bank online felülete, és a jelszó, ami három számjegyet tartalmaz. Ez huszonkettő.
Az átutalandó összeg négyjegyű. Ezután jön egy írd és mondd huszonnégy jegyű befizetőazonosító, ami persze nem a befizetőt azonosítja (azaz engem), mert ez száztrilliárdos nagyságrend, ha a Földnek tízmilliárd lakosa lesz, akkor egy tízbillió lakott bolygóból álló Galaktikus Birodalom minden lakosának jut külön azonosító, vagyis a Galaxis minden tíz csillagára jutnia kell egy lakott bolygónak és azok mindegyikén élnie kell tízmilliárd embernek, hogy ez elfogyjon. Ez a befizetést azonosítja, vagyis ha a Földnek meglesz az említett tízmilliárd lakosa, akkor azok mindegyikének élete folyamán tízbillió számlát kell kifizetnie a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt. számára, hiszen ez az azonosító az ő rendszerükben érvényes számsor. Persze benne van a kiállítás napjának dátuma meg egy halom nulla, szóval a lehetséges kombinációknak csak egy töredéke létezhet valóságosan, de ehhez nekem ugyebár semmi közöm. Szóval most tartunk ötven számjegynél.
Ezután jön az ő számlaszámuk, háromszor nyolc számjegy. Ezeket viszont a banki szabványok osztják szét, száztrilliárd bankszámla létezhet, vagyis a Föld korábban emlegetett tízmilliárd lakosának fejenként tízbillió számlát kell nyitnia, hogy a számok elfogyjanak. No de léteznek cégek is. Szóval hetvennégy számjegynél tartunk.
A cég lakcíme is tartalmaz számjegyeket, nemkülönben a sajátom, de az övéket nem kell megadni, az enyémet meg hátha tudom fejből, illetve kitöltethetem a böngi űrlapkitöltő automatikájával, tehát ezeket ne számoljuk.
A sárga csekk jobb felső sarkában a Közlemény címszó alatt következik egy tizenkét jegyű számsor, alatta egy ötjegyű, majd a csekk határidejének dátuma, és lejjebb egy újabb ötjegyű szám. Ezek köszönő viszonyban sincsenek a máshol szereplő számsorok bármelyikével, és csak a dátumról tudom, hogy mit jelent, a többi rendeltetése ismeretlen. Egy számítógép korlátlan mennyiségben tud számsorokat nyomtatni, csak legyen papír a nyomtatóban. Szóval száznégy darab számjegy.
Ezután következik egy nyolcjegyű biztonsági azonosító, amit SMS-ben küldenek és be kell írnom a felületre. Ha ebben hibázok, akkor van a legkisebb gond, kezdhetem elölről az egészet. Tehát száztizenkét darab számjegy.
Ez a szám százmilliárdszorosa a googolnak, tíz századik hatványának, amiről a Guglit elnevezték, és a nálunk használt skála szerint a neve tíz oktodecilliárd. Az Univerzum hőhalála egy googol évbe fog telni, és ez annak is a százmilliárdszorosa.
Idáig kell elszámolni, hogy kifizethessem a szemétdíjat.
És nincs apelláta. Ezt a csekket a banknál és a hulladékkezelőnél is számítógépek fogják feldolgozni, amiknek ha két számjegy nem egyezik, akkor nem egyezik. Volt, hogy egy cégnél visszadobták a csekkünket, mert valamelyik szám kezelésére új szubrutint írt a programozó, és onnantól a régi csekkek nem voltak jók, aztán persze a gép elkezdett sikoltozni, hogy hol van már a pénz, hol van már a pénz. Ha a száznégy számjegyből egyet elrontok, akkor vagy a bank nem tudja elvégezni az utalást – visszajön a pénz, és a kukacég robotja sikoltozik, hogy hol van a pénz, hol van a pénz –, vagy a kukacég robotja nem tudja elvégezni a lekönyvelést, és elkezd szintén sikoltozni, hogy hol van a pénz, hol van a pénz, ebben az esetben nem tudom, hogy a már beérkezett összeget jótékony célra fordítja-e vagy visszaküldi. Ha 5636 forint helyett véletlenül 5637 forintot küldök, akkor is ez lesz, mert ő tudja, hogy 5636 forintot vár, és nem tekinti borravalónak az egy forintot, hanem az egész folyamat ugyanúgy kisiklik, mintha a számlaszámot vagy a befizetőazonosítót rontottam volna el. Akárhol rontok a száznégy számjegyben (az utolsó nyolc kivételével, mely esetben elölről kell kezdenem az egészet), a pénzem elvész vagy visszajön, a szemétdíj nem lesz befizetve, a robot jajgatni kezd, aztán rám szabadítja a behajtókat, a bíróságot.
Ha nem tudok hibátlanul elszámolni tíz oktodecilliárdig. Sőt ötvenhat oktodecilliárdig, hiszen a számsor elején az összeg van.
És most tessék elképzelni, hogy vannak diszkalkuliás emberek, akiknek 5636 és 6563 megkülönböztetése gondot okoz. Én nem vagyok az, de sokan igen. El se tudom képzelni, mekkora megpróbáltatás lehet nekik száznégy darab számjegyet hibátlanul begépelni (vagy lediktálni telefonban, édesmindegy), tudva, hogy ha egyet rontanak, akkor behajtó, bíróság, végrehajtó, börtön. Havonta több különböző cég számlájával, ha valakinek nem sikerült ezeket csoportos beszedési megbízásra tennie. Mert ahhoz is kellenek számjegyek jócskán.
Semmiből se tart beleírni egy programba, hogy egy adott célra szolgáló számsor ne mondjuk ötjegyű legyen, hanem húsz vagy kétezer jegyű. A gép gond nélkül megcsinálja, és a kétezer jegyű számok összehasonlítását is hibátlanul elvégzi egy szempillantás töredéke alatt. Azért számítógép. A traktorok már az ötjegyű számokkal se boldogulnak, a kenyérpirító pedig hétig se tud számolni (tudniillik hétig megy az időállító skálája, de már háromnál szénné égeti a kenyeret). A bibi ott van, hogy ezeket a számokat a számítógép kinyomtatja, elküldi egy embernek, akinek vissza kell gépelni egy másik számítógépbe… ez pontosan az a művelet, amit John G. Kemeny már a hatvanas években kiküszöbölt.
Rektorságom első évében pillanatnyi pénzzavarba kerültünk. Ezért kíváncsi voltam, milyen hatással lenne az öregdiákok alapítványára, ha módosítanánk az adományozási rendszert. A munkatársaim elém tettek egy gyönyörű nyomtatott táblázatot, amelyben megtalálhattam minden egyes osztálynál a donorok számát és a befolyt teljes összeget is az adományok nagysága szerint csoportosítva. Ez sokkal több információt tartalmazott, mint amennyit egy ember képes lenne áttekinteni. Ezért meg kellett kérnem a titkáromat, hogy fogja mindezt a komputer gyártotta információt, és gépelje vissza a komputerbe. Ezután egy óra alatt megírtam a megfelelő programot, és megkaptam a szükséges elemzést. A történet tanulsága az, hogy ennek a rengeteg információnak végig benne kellett volna maradnia a gép memóriájában. Semmilyen információs rendszer célja se legyen az, hogy hatalmas táblázatokat nyomtasson, hanem ehelyett inkább olyan formában tárolja az adatokat, hogy megfelelő összefoglaló jelentéseket lehessen belőlük számítani. (John G. Kemeny: Az ember és a számítógép. Gondolat, 1978.)
Én tudom, hogy a megoldás a csoportos beszedési megbízás, de történetesen a kukacég összevissza küldözgeti a számláit, egy évig nem küldtek, aztán seregestül egy csomót, ilyenkor az ember nem tudja és nem is akarja automatára tenni. Tehát gépeli a számjegyeket. Ingyen.