Szegény vatikáncsok meg vannak zuhanva, mert kiderült, hogy monsignore Tommaso Stenico, Istennek püspökké kent szent szolgája – meleg. Azaz nem meleg, Isten ments!, ő csak papként közeledett meleg férfiakhoz, igazából heteroszexuális, azazhogy semmilyen szexuális, mert nővel se dug, Isten ments!
Borzalmas. Bíborvörösek tömegei kerengenek fejvesztve a megszentelt, ódon falak között, s mivel átkozódni bűn, Isten bocsánatát kérik azoknak az eszefelejtetteknek, akik nem jöttek rá, hogy a gaysignore fölismerését mélységes titokban kellett volna tartani, abszolúte rettentő nagyon hallgatni róla, és miattuk most kiderült az egész. Mert nem az a baj, ha a püspök meleg. Az se baj, ha a püspök pedofil. Az a baj, ha kiderül!
Rettenetes. A klastromokban síró anyácák tömegei imádkoznak az Úrhoz, adná, hogy a világ beszopja a hazugságot, hogy a monsignore igazából hideg. Mert hazudni bűn, de rosszul hazudni ráadásul még hiba is. Ámbár püspök, egyáltalán emberi lény létünkre melegnek lenni akkora bűn, hogy arra a hazugság már habnak is kevés. Aki ekkora bűnt követ el, az a minimum, hogy hazud a kedvünkért.
Iszonyatos. A plébániákon és baziliszkákon papok tömegei térdepelnek reszkető kézzel és kérik az Urat, adná, hogy őróluk ne derüljön ki. Mihez kezdenek, ha nem lehetnek papok többé – ők csak ehhez értenek –, ráadásul hőmérsékletük nyilvánosságra kerülvén kiveti őket az emberi társadalom? Ők azt hiszik, hogy az emberiség olyan elutasító a homoszexualitással, mint a Vatikán. Sajnos jól hiszik, de ők tették ilyenné.
Irtózatos. Félhomályos gyóntatófülkékben szerzetesek és papok tömegei bizonygatják gyóntatóapjuknak, hogy ők nem. Ők teljesen abszolúte heterók, férfival hálni fertéztető borzalom, ők ilyesmire gondolni se képesek. És tényleg nem: ők valóban heterók. De azt se szabad! Mert aki heteró és férfi, az nőhöz vonzódik. De a katolikus pap cöliba, nem vonzódhat senkihez. Ha férfihoz vonzódik, akkor bűnös. Ha nőhöz vonzódik, akkor is bűnös. Ha nem vonzódik senkihez, akkor is bűnös, a régi időkben a papjelölteket vizsgálatnak vetették alá, hogy biológiailag férfiak-e, megvan-e az a részük, amire papi pályafutásuk során soha nem lesz szükségük.
Vonzódni tehát tilos, de férfihoz tilosabb. Csak nőhöz szabad nem vonzódni. Aki férfihoz nem vonzódik, az undorító szodomita. Csak a nőhöz nem vonzódást engedélyezik.
Én a magam részéről arra kérem az urat – nem, nem az Urat, Ratzinger Benedek urat –, hogy gondolkodjon egy kicsit, mielőtt. Minden pap nem vonzódik valakihez. A többség a nőkhöz nem vonzódik, Stenico püspök történetesen a férfiakhoz nem vonzódik, és sajnos vannak papok, akik gyerekekhez nem vonzódnak. Akik vonzódtak, azokat már megbüntették, áthelyezték más körzetbe. Vagyis majdnem minden pap, mert ma már – úgy tudom – nincs férfiassági vizsgálat, akadhat köztük is, aki beteg és tényleg nem vonzódik senkihez. Az Úr úgy látta jónak, hogy biológiai lényeknek teremt minket. (Végül is csak egy napja volt rá, hogy kigondolja, addig folyton mással volt elfoglalva.) Én arra kérem Ratzinger urat, vegye ezt figyelembe és bocsásson meg Stenico úrnak. Meg A. plébános úrnak meg B. testvérnek meg C. püspök úrnak meg D. bíboros úrnak meg saját magának is. Mert valakikhez ő is nem vonzódik.
Erre a kis időre szerintem elég lenne megbocsátani. Aztán majd jön egy modern kor, amikor a papok ugyanolyan lenéző mosollyal gondolnak vissza a mai elmaradott papokra, amilyennel a mai kaotikus anyaszentegyház gondol boszorkányüldöző elődeire.