És ha betiltanánk a politikát?
Szegény kis hülye Hitler. Mit össze kellett hajszolnia a csillogó szemű árja munkásokat meg addigra már alighanem zsidó rabszolgákat is, hogy annyi tankja, repülőgépe, tengeralattjárója, puskája és golyója legyen, amennyivel meg tudja támadni a szomszédait, egész Európát, az egész világot. Fogalma se volt róla, hogy hetven évvel azután, hogy ő végre saját kezével is kilőtt egy golyót, már bármekkora kárt tudnak okozni a politikusok – pusztán azzal, hogy megszavaztatják. Ha Hitler ismerte volna ezt az eljárást, egyszerűen megszavaztatja a csillogó szemű árjákkal, hogy a világ el van foglalva, a zsidók ki vannak irtva, kész, az akta mehet az elintézettbe.
De hát nem ismerte.
Még meg se száradtak a zsebkendők, amiket a britek telesírtak bánatukban, a nacionalisták pedig a visszanyert szuverén ezeréves birodalom fölötti kábult boldogságukban, és szavakban máris megindult a birodalom széthullása. Ha II. Erzsébet él még egy-két évet, ő lehet Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának utolsó uralkodója. Mert az adminisztratív vacakolás persze időbe telik, először föl kell tüzelni a népet, hogy ők ezt akarják, azt akarják, hozni törvényt a népszavazásról – az igazából félóra, csak adni kell a látszatra, hogy mennyi munka –, megszavaztatni a népet, mert úgy kell látszania, mintha ők döntöttek volna, szóval ez azért idő. Ha a királynő (Isten óvja) ezt már nem várja ki, mert hát mégiscsak nagyon öreg már, akkor az unokája lehet az Egyesült Királyság utolsó uralkodója. És a maradék fölött az első. Skócia kiválik, nyilván Wales is, Észak-Írország annyi vérmocsok után egyetlen kis szavazással visszatér Írországhoz, ahova amúgy is tartozik, Spanyolország visszaveszi Gibraltárt. Marad Anglia, Man és a Csatorna-szigetek. Ha ugyan marad. De mi akadályozza mondjuk Surrey megye vagy akármelyik falucska lakóit – azaz valójában: politikusait – abban, hogy kijelentsék: ők a maradásra szavaztak, hát Isten óvja a királynőt, de ők biza visszatérnek?
Ha lesz hová, persze, mert a brit precedens után akármelyik tagállam politikusai vérszemet kaphatnak és vihetik az országot. A magyar kormány eddig is úgy beszélt az EU-ról, mint egy ellenséges idegen hatalomról, Magyarország tehát kilép, mert ez kell a mélyzengésű vérmagyar szárnyaláshoz, de egy cseles trükkel mégis marad, hogy föl lehessen nyalni az uniós pénzeket. Majd kitalálják a módját, lesz kooperatív társult állam vagy joint venture társaság, ne tessék őket félteni, kimeríthetetlen készletük van hangzatos elnevezésekből. És ez így megy végig. Mondjuk Bajorország kilép, mert megválasztottak egy politikust, akinek ez a vágya, a Kalinyingrádi terület viszont belép, mert egy ottani politikusnak meg ez tetszik. Belgium széthullik Flandriára és Vallóniára, de perszonáluniót alkotnak, mert egyetlen királyi család mégiscsak olcsóbb. Svédország kilép, kivéve Malmőt, mert az ottani polgármesternek üzleti érdekeltségei vannak, ezért a város átigazol Dániába. De aztán Dánia is kilép, mert valami bűzlik ott, és Malmö saját jogú hercegségként lép vissza az unióba. Lengyelországból még egészen sok rész maradt az unióban, a Pomerán Köztársaság, a Łódźi Grófság és a Podlaskai Hercegség, valamint két tucat korábbi megye és falu, most független köztársaságok, királyságok, igazgatóságok, meg egy mazúriai falucska, amelynek polgármestere jelenleg I. Witold főpraclimátus, és senki nem mer neki szólni, hogy ilyen szó nincs is.
Katalónia természetesen kilép Spanyolországból és önálló tagállam lesz, kivéve Gironát, mert ők hűségesek a hercegnőjükhöz, ezért belépnek az unióba, amikor Katalónia mégis kilép, Spanyolország meg megint belép, Bordeaux-val együtt, amely időközben kilépett a Délnyugat-Francia Őrgrófságból és kérte felvételét a Spanyol Királyságba, akár annak fővárosa is lehet, amióta Madrid független köztársaság.
Görögország, Németország, Oroszország és Ukrajna városállamokra esik szét, amik mind abszolút demokratikusan megszavazzák, amit az ügyeletes vezérürü kíván, belépnek, kilépnek, mikor mit, az Európai Unióba, az Észak-Európai Unióba, a Délkelet-Európai és Bornholm Szigete Unióba, a Pánszláv Unióba, a Pánliechtensteini Unióba, és végül hatvankét ilyen unió nagy egyesüléséből jön létre a Nagy Európai Unió, amiből mindenki azonnal kilép.
A nagyobb városok központi negyedeiben a közparkok megtelnek furcsán hadonászó, értelmetlenül motyogó, zilált hajzatú egyénekkel. Ezek térképészek, akik nem bírták az iramot.
A kiutat végül a Kelet-Tiranai Fáraóság egyik fiatal állampolgára találja meg, Leon Parte, a korzikai Ajaccióból. Ő írja meg az Európa Emulátort, amely bármilyen választást, népszavazást, referendumot megrendez, a kívánt területen és a kívánt eredménnyel, kampányokkal, ünneplő tömegekkel, újságcikkekkel és tévériportokkal. Éjjel Európa minden részében összefogdossák a több százezerre szaporodott politikustömeget, elnököket, miniszterelnököket, királyokat, országfelelősöket, apostolokat és százezredeseket, azonnal elszállítják őket Elba szigetére, ahol már várja mindet a saját, névre szóló Európa Emulátora – és senki sem marad, aki eltörölje az országhatárokat, amikből ekkorra már minden négyzetkilométerre jut, de nem érdekelnek többé senkit, mert eddig is csak a politikusoknak voltak szívügye. Mindenki más úgy mászkál keresztül rajtuk, mintha ott se lennének, és ettől tényleg nincsenek is ott.
Európa, először az írott történelemben, valóban egységes lesz, egyetlen – többé nem államalakulat, csak földterület, merre lengnek szárnyai…
…kivéve Svájcot, akik az egészből kimaradtak, és amíg körülöttük minden faluban határzár- és sorompógyártó kisvállalkozások nyíltak, ők továbbra is minden reggel fölkeltek, kimentek pisilni, megreggeliztek és bementek a munkahelyükre.