Első tapasztalatok

Szóval ez a facebookos disszidálás amúgy nem rossz ötlet. Hirtelen drasztikusan lecsökkent az üzifalamon a jobbikos és egyéb kormánypárti szenny, úgyszólván nincsenek konteóoldalak, pedig ez utóbbiak hihetetlen szinten fertőznek a magyar Facebookon. Viszont innentől mindenki úgy oszt meg tudásinfókat meg hihetetlenigazságokat, ahogy nem szégyell – én nem látom, felőlem nyugodtan. Legfeljebb elterjed a módszer, mások is lekapcsolgatják a tőle jövő értesítéseket és többé a kutya sem olvassa, amit ír.
  Persze nem tökéletes ez sem. Az új ismerősöket például megtartom követett állapotban – alapértelmezés –, így látom, kivel akadtam össze, és ha nem szimpi az illető, akár törölhetem is. Ezt még nem kellett azóta, de egy új ismerőst már lekapcsoltam hihetetleninfózásért, felőlem nyugodtan, de én ne lássam, egy másikat pedig mert gyűlöletet beszéltek az oldalán. Nem ő tette, és azt se feltételezem, hogy egyetért vele (akkor úgy vágnám ki, mint Makót Jeruzsálemből), de erre én nem vagyok vevő, és ha ez őnála előfordulhat, akkor nélkülem.
  A gyűlölet egyébként kormányista gyűlölet volt, kékplakátos bevándorlógyűlölet. (Azok kedvéért, akik később olvassák ezt az írást, elmondom, hogy 2015 júniusának első két hetében a bevándorlókat gyűlöltük.) A propaganda sikeres, a fajtestvér, akivel összeakadtam, szilárdan meg van róla győzve, hogy a bevándorlók egytől egyig tömeggyilkosok, és gyűlöli a muszlimokat is, már előre, pedig a muszlimgyűlöleti hónap csak júliusra lesz beütemezve.
  De mondom, alapjában véve az új policy jól működik. Az üzifalamat külföldiek és külföldön élő magyarok teszik normálissá – ahol az a hír, hogy valaki milyen verset olvasott, milyen cipőt vett vagy mit ebédelt, szóval az életről szóló dolgok, nem a különféle vérfajú perctestvérek böffentései –, a meghagyott kisszámú belföldi pedig elmondja, hogy mi történik az országban, nagyon minimális terjedelemben, az is bőven elég.

»»»»»»