Telefon-gyorstalpaló egy telefoncégnek

Kedves Invitel, az imént volt egy meglepő beszélgetésem. Csörgött az Önök üzemeltetésében levő vezetékes telefonom, fölvettem, néma csend. Háromszor belehallózok, végre megszólal valami zene. Hallózok tovább, jó fél perc várakoztatás után megszólal egy női hang, azt mondja, hogy az Inviteltől hív és a feleségemet keresi. Megkérdezem: akkor miért nem szól bele? Valamit felel arról, hogy őhozzá most kapcsoltak, és lélegzetvételnyi szünet nélkül megkérdezi, hogy az én születési dátumom ugyebár – és mondja feleségem születési dátumát. Mivel mi nem egyazon napon születtünk, tökéletes őszinteséggel ráfelelem, hogy nem ez a születési dátumom és egyébként semmi köze hozzá. Megköszöni és leteszi.
  Akkor, kedves Invitel, ha Önök úgyis telefonálással foglalkoznak, most megtanítom Önöket telefonálni.
  1. Amikor valakit felhívunk, legfőképpen azért, mert szeretnénk neki eladni valamit, akkor nem várakoztatjuk a vonalban, mert le fogja tenni. Amikor a vásárló hívja föl a szolgáltatót, akkor ő akar valamit, és ha túl sokáig várakoztatják, ennek ellenére is leteszi, de Önök nem hallják a szitkokat, amiket ilyenkor mond. Amikor Önök hívnak fel engem, akkor lesznek szívesek azonnal beleszólni a telefonba. Nem érdekel, hogy Önök milyen zseniális technika segítségével telefonálnak, nem érdekel, hogy a számítógép tárcsáz automatikusan, és ha felveszik, akkor kapcsolja az ügyintézőt, ha majd az ráér, és nem érdekel, hogy Önök mennyit fizettek ezért a zseniális technikáért. Ha felhívnak, akkor szóljanak bele a telefonba, várakoztatás nélkül. Ilyen egyszerű. Az emberek nyolcvan százaléka le fogja tenni a telefont, ha ismeretlen hívó keresi és csak zene szól; a maradék csak azért is kivárja, hogy mit akarnak, de már jól felbosszantották, úgyhogy garantáltan nem fog semmit vásárolni. Tehát: zseniális technikát kidobni, alkalmazottak a szép kis kezükkel megfogják a telefont és tárcsáznak. Érthető?
  2. Amikor valakit felhívok, legfőképpen hogy eladjak neki valamit, akkor először is érthetően bemutatkozom, megmondom a saját nevemet és a cégem nevét. Nem elhadarom, a felét lenyelve, hanem megmondom. Ennek a hölgynek a nevét nem lehetett érteni, ha egyáltalán megmondta, csak az Invitelét. Amikor valakit felhívunk, illik érthetően bemutatkozni, és nem illik hadarni. Főleg nem amikor azért telefonálunk, hogy eladjunk valamit.
  3. Amikor valakit felhívok, meggyőződöm róla, hogy azzal beszélek, akit kerestem. Ez a hölgy nem tette meg. Természetesen nem mondtam neki, hogy én vagyok a saját feleségem, időm se lett volna erről nyilatkozni, a hölgy robotként elkezdte felolvasni a kérdéseket, és ennek folytán belemondta a telefonba feleségem születési dátumát, ami személyes adat. Anélkül hogy előzőleg meggyőződött volna róla, hogy kivel beszél. Ez nemcsak az illemszabályokat, de az ilyen tömegtelefonálások szabályait és az adatkezelési törvényt is sérti.
  4. Ha Önök most arra szeretnének hivatkozni, hogy neki azonosítania kellett, hogy kivel beszél, kérem, ne tegyék. Nem kell azonosítania. Legfőképpen nem a beszélgetés legelején. Kikérem magamnak, hogy engem azonosítani akarjon a saját otthonomban valaki, aki azért hív, hogy eladjon nekem valamit, saját magát nem azonosítja. A legsúlyosabb illetlenség hívóként azzal kezdeni a beszélgetést: „Ki beszél?” Ezt csak a hívott kérdezheti. Majd ha én hívom Önöket, azonosíthatnak.
  5. Ha Önök most arra szeretnének hivatkozni, hogy nem köthetnek vagy módosíthatnak szerződést mással, csak az előfizetővel, kérem, ezt se tegyék. Egyrészt a számlákat sok éve én fizetem, ha a pénzem jó, legyen jó a szavam is, másrészt még szó sem volt arról, hogy a vonalnak ezen a végén bárkit érdekel-e az ő mondókája.
  6. Ha ez a hölgy netán nem az Önök alkalmazottja, hanem egy másik céggel szerződtek erre az aljamunkára, kérem, kíméljenek meg attól, hogy ezt elmagyarázzák. Semmi közöm hozzá.
  7. Amikor még nem várakoztattak a telefonban és az ügyintézőik is tudtak telefonálni, többször előfordult, hogy éppen olyankor hívtak, amikor ráértem, hát végighallgattam a mondókájukat. Soha nem tudtak olyasmit kínálni, ami érdekelt volna. Ilyen-amolyan percdíjakért hívhatok ennyi meg amannyi számot ilyen meg amolyan időszakokban, különféle havi díjakért – ezek engem nem érdekelnek, havonta átlag egy hívást indítok az Önök vonalán, a telefon arra kell, hogy engem elérjenek és hogy legyen egy tartalék, ha hirtelen orvost kellene hívni és nincs kéznél mobil.
  8. Ha sokat zaklatnak, előbb-utóbb úgy fogom érezni, hogy ez nekem nem éri meg és lemondom az előfizetést.
  9. Ha bármikor le kívánom mondani az előfizetést, azt én fogom megtenni és nem a feleségem. Fütyülök rá, hogy Önöknél ki van nyilvántartva előfizetőként. Szabályszerűen le fogom mondani az előfizetést, Önök pedig eljátszhatják velem a hivatalosdit, de nem fog működni. Önök nem hivatal, Önök egy cég, hát hagyjanak nekem békét a hivatali játékaikkal. Még a végén eltanulom és közbeszerzést írok ki arra, hogy ki szolgáltasson nekem telefonvonalat.

Másnap. A választ természetesen robot fogalmazta, mégpedig nőnemű.

Tisztelt Ügyfelünk!

Köszönettel vettük elektronikus úton elküldött megkeresését, amelyre válaszolva az alábbiakról tájékoztatjuk.

Kérelmére,azonosító hiányában, érdemben intézkedni sajnos nem áll módunkban. Kérelmét előfizető címével, telefonszámával, szerződésszámával, ügyfélazonosítójával megismételni szíveskedjék.

A továbbiakban is készséggel állunk rendelkezésére az info​invitel.co.hu elektronikus levélcímen.

Tisztelettel:
  ***
  Invitel Zrt.

»»»»»»