Elektromos csellentyűcske
Ha beírjuk ezt a két örök emlékezetű szót a gugliba, jó sok (e pillanatban 1940) találatot kapunk. Ilyeneket, mint a Sztaki: Egy klasszikus a 80-as évekből, amit Nagy Bandó András tett híressé a rádiókabaréban. A játékot elsősorban borderline személyiség zavarral küzdő, málnaszörp mámorban fetrengő óvodásoknak találták ki. Legalábbis erre utal a játék "ha vagytok egyed és nincs játszó, önmagatokból is összerakni, és az nyer, aki előbb" utasítása. (Betűhív idézet, összes helyesírási hibáival, egy nyelvi oldalon… c-c-c…) Index Fórum: „nem garantálom az eredetiségét, de aranyos”. Egy blogból: „Valószínűleg sosem fogom megtudni, hogy az elektromos csellentyűcske igazi volt-e, vagy csak pihentagyú tréfa.” De olyan is van, aki a történeten felbuzdulva saját csellentyűcskét épített a fiának.
Egyébként nevezik a csellentyűcskét kínai, vietnami és japán, illetve import játéknak. Számtalan változatban torzítják és csonkítják a szövegét. Előadta Nagy Bandó András a rádiókabaréban és a tévében, Déri János szintén a tévében, majd tizensok évvel később a Heti Hetesben is elhangzott mint vadonatúj fölfedezés – mintha Bandó és Déri idejében a szereplők még kisgyerekek lettek volna –, de ez már a műsor színvonalának lejjebb szállása után volt, és elsősorban szexuális asszociációkat próbáltak találni benne, azokon röhögtek. Mintha önmagában nem lehetne röhögni rajta. És mindenkinek az elektromos csellentyűcske jut eszébe röhejesen fordított használati utasításokról, amilyen például ez:
De abban mindenki egyetért – bár persze nem néztem végig az összes találatot –, hogy az elektromos csellentyűcske eredete rejtély.
Pedig bizony tudjuk, hogy honnan ered az elektromos csellentyűcske. Mégpedig Cristina Lastrego és Francesco Testa (magyar változat: Wéber Péter) három kötetes művének, a Nézz, láss, kérdezz… című kiadványnak harmadik, Tömegkommunikáció című kötetéből (megjelent a Gondolatnál 1983-ban, összkiadás: ISBN 963 281 239 5, a harmadik kötet: 963 281 242 5), amelynek 62. oldalát bemutatom először egészben, aztán kinagyítom a kérdéses írást, sőt készítettem belőle egy fekete-fehér változatot is a jobb olvashatóság végett.
A keresőprogramok és a másolhatóság kedvéért álljon itt szöveges formában is.
Csellentyű
A használati utasítás nem reklám a szó szoros értelmében. A legtöbbször mégis hasonló szerepet tölt be, mivel az áru tulajdonságairól tájékoztatja a vásárlót, megkönnyíti a használatát, vagyis elősegíti az eladását.
A használati utasítások azonban olykor – fölösleges és fontoskodó részletezésükkel, képtelen logikájukkal, a normálistól messze rugaszkodó nyelvhasználatukkal – sok bosszúságot is okoznak. A külföldi gyártmányok magyar nyelvű útmutatóit pedig sokszor nem lehet harsogó nevetés nélkül végigolvasni. Ez ihlette az alábbi paródiára Somhegyi Bélát:
Játék neve: elektromos csellentyücske.
Biztos nágy az öröm! Nagy a gyermek este a játék neki, ünneplő alkalma kezébe venni, által kissé tanulás célzatából kaptál.
Tahátakkorlá sok!
1. A doboz tetővel bir. Ez leszedés után szabad benyújtás a késnek, négyszög alak elektromos csellentyücske.
2. Alapos és kézbentartva alányúlva ovatos doboz fenekéről első játék bekezdését.
3. Fatyalim! Felszólit!
A játék elektromos felnőtt nélkül fejjesen uldaba!
4. Minezután meg lehet kezdeni játszását a játéknak vele.
5. Fogjátok a drót alfelét a két magsujjú közzé, és jobb kezetek föl le mozgat, jel onnét villanybekapcsolt, hirtelen smirgli erősen, különben nem jön villany se át, se hosszú, se tyü!
6. Egyfejü magán játék, ha vagytok egyed és nincs játszó, önmagatokból is összerakni és az nyer, aki előbb.
Minden fejü vételembernek uzen kedves játszás?
Pajtás, 1979. szeptember 20.
Ez tehát – egy paródia. Alighanem a legjobb paródia a történelemben, mert mindenki azt hiszi róla, hogy eredeti, tényleg létezett egy ilyen játék, kínai, japán, vietnami, ki tudja; de nem. Somhegyi Béla filmrendező írta, akiről annyit tudni a netről, hogy 1947. október 7-én született, 1973-ban végzett, 1977-ben ő rendezte a Bezzeg a Töhötöm! című, emlékezetes kis tévéfilmet. Amennyire a netről megállapítható, ma is él; Takács Vera blogjából megtudjuk, hogy 2004-ben részt vett egy értekezleten. Somhegyi nevére keresve eljutunk a Homár egyik idei cikkéhez, ahol az elektromos csellentyűcske természetesen új felfedezésként jelenik meg, átírt Nagy Bandó-jelenetként. Itt van olyan hozzászóló, aki tud Somhegyiről, a Pajtásról és az első megjelenés évét is helyesen tudja. Az ismeret tehát nem vált teljesen semmivé, csak lappang.
Mindenfejű olvasásembernek üzenek kedves új év.