Biztosan nem mi nyerünk

Sosem volt cél, hogy a Kissy legyen a történelem leghosszabb regénye, legfeljebb jópofa lett volna, ha az lesz belőle, miközben novellának indult. De nem lesz. Nyolcszáztizenötezer megjelent és harmincezer publikálatlan szónál tartok, amikor látom, hogy Mohiuddin Nawab Devta című fantasyregénye került a lista élére, több mint tizenegymillió szó, ráadásul végig urduul. Le lehet tölteni, beleolvastam, stimmel. Tényleg urduul van.
  Nekem nem egészen kristálytiszta, hogy milyen alapon kerülhet be a folyóiratban sorozatként közölt Devta és miért nem kerülhet be a Harry Potter, de talán majd a szerkesztők revideálják az álláspontjukat és fölveszik azt is. Akkor persze a Kissy még lejjebb süllyed a listán, de kit érdekel?
  Jelenleg a tizenharmadik helyre kerülne, ha már kész lenne és publikálva lenne, de a huszonnegyedik rész befejezésével maga mögé utasítja majd a Sironia, Texast Madison Coopertől, a Women and Ment Joseph McElroytól és a Poor Fellow My Countryt Xavier Herberttől. Aztán még százezer szó Mahmúd Daulatábádi Kelidarjáig, az már körülbelül három résszel később lesz.
  De aztán hamarosan el is érjük a regény végét, ez van, emberek, egyszer ez is befejeződik. Samuel Richardson Clarissa, or, the History of a Young Lady című könyvének kis híján egymillió szavát még alighanem utolérjük, de a lista jelenlegi hetedik helyezettjét, Arno Schmidt Zettels Traumját már nem biztos. Százezer szó az itt két és fél-három rész, nagyon sok, és bár megtiszteltetés lenne Az eltűnt idő nyomában alatt olvasni a Kissy címét és Marcel Proust neve alatt a miénket – éppoly megtiszteltetés lesz két vagy öt sorral lejjebb is, vagy hogy egyáltalán fölkerülünk a listára. Amiről pár évvel ezelőttig azt se tudtam, hogy létezik.

»»»»»»