Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools






Az X-Faktor kegyetlen műfaj

Annak kell lennie, mert valódi. Itt igazi énekművészeket keresnek, nem gagyi sztárocskákat, a művész pedig arról ismerszik meg, hogy igazi. Ha pedig igazi, akkor megvan benne mindaz, ami egy művésznek kell. Többek között a művészi alázat. És ha azzal baj van, akkor az összes többi már nem ér semmit. Gagyi sztárocskának talán még jó, ha tud énekelni.
  Én csak tavaly láttam először, és idén az első adás ki is maradt, utólag se tudom megnézni, nincs fönt a neten. A második adást most néztem meg felvételről, és szeretnék szólni pár mondatot két kiesettről, és úgy általában a művészi alázatról mint olyanról. Tavaly is voltak ilyen csudanagy arcok, akik dalszöveget írnak, zenét szereznek, énekelnek, táncolnak, hatféle hangszeren játszanak, már megjelent egy cédéjük, amiből eladtak több mint kétszer annyit, mint én a Hankából (én kilencet, ők mondjuk húszat), és huszonöt fős hömpölygő tömeg csápolt nekik Füttyöslaposon, de ezzel nincs is semmi baj, ha ez azért van, mert még nem jött össze, hogy fölfedezzék őket, és amúgy tisztában vannak az értékeikkel. Ha ők Füttyöslaposra valók, akkor semmi baj azzal, hogy ott zenélnek, erre találták ki a zsűriben most a „rendezvény kategória” kifejezést, ezek a zenészek attól még lehetnek jók, hogy országos sztárnak nem elég jók. Ha viszont országos sztárnak is elég jók, csak még nem fedezték föl őket, akkor csak hajrá!
  Két és fél éve folyton dalversenyeket nézek és totálisan odavagyok egy csomó énekesért, akik azokon a versenyeken tényszerűen kiestek. (Meg persze azokért is, akik nyertek.) Baj akkor van, ha nincsenek tisztában az értékeikkel. Attól, hogy ők már mennyi mindent csináltak, nem lesznek jók. Akkor jók, ha benne van a szívük. És akkor viszont jók!

Szóval két kiesettről, de rögtön javítom magamat, mert Vágó Bernadett totálisan nem ez a kategória. Azzal, ahogyan énekel, simán továbbjuthatott volna, hogy meddig, azt nem tudom, de amikor kimondta, hogy a Daddy Coolt fogja énekelni, már tudtam, hogy ezt elbukta, kész, ezt nem lett volna szabad megcsinálni. Ezt a dalt Frank Farian zengő basszusa teszi azzá, ami, erre egy tizenöt éves kislánynak nincsen hangja. Ha igen, akkor meg nem az X-Faktorban van a helye, hanem a gégészeten. Bernadett mindent jól csinált. Jól énekelt, jól mozgott, jól használta a hangját, és benne volt a szíve, egyetlen igazi nagy hiba volt: a dalválasztás. Úgyhogy remélem, hogy jövőre visszajön, de nem Boney M-mel, szeresse, én is szeretem, nincs azzal semmi baj, csak nem az ő hangjára való. Tömérdek nagyszerű dal van még a világon. Gregor József meg az Éj Királynőjét nem énekelte.

És hát szóval Rácz Vanessza az, aki miatt ezt itt föntebb leírtam. Amikor látsz egy jó karban levő hatvanast belejteni a képbe és kiderül róla, hogy huszonhárom éves, akkor már tudod, hogy itt nagyon nagy baj van az értékrenddel. A hölgyön azonban nem a tíz kiló smink volt az, aminek a tizede is sok lett volna, hanem az arca. Még egyszer mondom: ha valaki nem tud énekelni, az nem baj. Én biztosan tizedennyire se tudok énekelni. A baj az, amikor azt képzeljük magunkról, hogy de. A hölgy tökéletesen biztos volt a kirobbanó sikerben, ő azt előre megrendelte, a zsűritagok üvöltve rikoltják majd az igeneket, a nézők tombolnak, leállítják a műsort, mindenki őt akarja majd még egyszer meg még egyszer hallani, és azonnal telefonálnak Justin Biebernek, hogy jöjjön.
  Csak hát ez elmaradt, mert az énektudása csapnivaló, a művészettől meg olyan távol áll, mint Makó Jeruzsálemtől. És még mindig nem ez a baj, hanem hogy nem érti, hogy az X-Faktor mire való. Arra való, hogy ezt megmondják neki. Azért ment oda, hogy megméresse magát: tud-e úgy énekelni, hogy országos sztár lehessen belőle? Amikor jelentkezett, vállalta, hogy ezt a kérdést a zsűri meg fogja válaszolni, éspedig igennel vagy nemmel, illetve az igenből is lehet nem a későbbi fordulókban. A zsűri válaszolt. Nem. Nagyon határozottan nem. Mármost nem tudni énekelni, az nem bűn, az emberek többsége nem tud. Odamenni az X-Faktorba úgy, hogy nem tud énekelni, az sem bűn, csak butaság, önértékelési hiba. Visszaszájalni a zsűrinek, az már emeletes ostobaság, mert a zsűrinek igaza van, és ha nem lenne akkora eszméletlen nagy arca, akkor ezt be is látná (de akkor oda se ment volna).
  Bicskanyitogatóvá akkor válik a dolog, amikor bepofázik. Az egy tévészékház, hahóka, minden tele van kamerákkal, és aláírta a papírt, hogy amit mond, az adásba mehet. Naná hogy a rendező bevágta a folyosói hisztit, ez egy média, ez nekik sztori, botrány, nézettség, publicity. Az általános iskolában illett volna megtanulni, hogy így nem viselkedünk. Majd a hisztériát tessék előadni az utcán vagy otthon a haveroknak.

»»»»»»