Arcok

Őrá nem mondhatom, hogy most találtam, mert már a nyáron, az elsőként látott Laulupesa-dalok klipjein ott volt. Az Eesti lapson figyeltem föl rá. Szólót nem énekel, de a legtöbb csoportképen ott van. És még egy csomó felvételen. Például a kétéves Kõigil oma-előadáson az Eurojūrmalán, ott is olyan tipikusan ő maga, és még igazibb a nemrégen elkészült Soengusambán, az ő arcává változik át a végén Loore All. Tagja az iskola Sõbrad, más források szerint (vagy más időszakban) Kaheksa Sõbrad együttesének. Rengeteg mindent tudok róla, egyetlen apróság kivételével. A nevét nem tudom. Arra pedig szükségem van. Ezért végigtúrom a fél netet, átkutatom Észtországot, amíg rábukkanok.
  Lisette Koiduaru.

Ezért kellenek a nevek. Mert be lehet írni őket a keresőbe, és megtaláljuk a szólófelvételeket, ha vannak olyanok, amiken az iskola neve nincs rajta. Márpedig nem ritkán vannak. Az arcokat nem lehet beírni a keresőbe.
  És másért is kellenek a nevek. A név tesz valakit egyéniséggé, a névvel válik valaki azonosíthatóvá. Látok egy arcot. Ismerem én ezt az arcot valahonnan? Mintha már láttam volna… de hol is? Nem vagyok biztos benne. De a névvel kötni tudom. Itt van a Tantsukingad, ami már szerepelt kis blogunkban. Ki a szólistája? A Youtube-on nincs ráírva, nekem kellett kideríteni, és azóta egész sor felvételen üdvözlöm ismerősként Stella Ristioját, szólistaként, kísérőként, vokálban, kórusban. És megérte az odafigyelést, mert így már megvolt a kulcsom hozzá, amikor októberben a Hääled megjelent, eddigi legjobb mesterműve, amit Krislin Sallo már NANDO-szintű harmóniává egészít ki, ezek ketten valahogy úgy illenek össze, mint Terēze és Keita. Krislin egyébként is univerzális, mindent tud a hangjával, de kell a neve ahhoz, hogy a pályafutását végig tudjam követni a hat és háromnegyed évvel ezelőtti Saladustól és a megejtően keitás Jonntól a felejthetetlen Unenäoriiken át az irányokat kijelölő, sorsokat megfordító Lumelillig, a Tormi ja tuulegáig és a két napja klipben is megjelent Koduteelig. És ezek csak a szólófelvételek. Itt ez az egyhetes felvétel a Népi múzeumban tartott karácsonyi koncertről, a Seitse pühapäeva. A kamera folyton közeliket vág Krislin, Stella és Lisette arcára, de ha nem tudnám a nevüket, akkor talán még ez a három nagyon jellegzetes gyerekarc is elveszne a sokaságban, mert hát rengetegen vannak a Dalfészek-gyerekek. De akkor is, ha kevesen lennének.
  S akkor elvész az egyéniség is. Vagyis nem vész el, csak én nem tudom érzékelni. Akkor pedig az egésznek semmi értelme. Akkor csak zene és kész.

»»»»»»