Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools


Apai beszéd

Timikém, kislányom, gyere, ülj le ide mellém. El kell neked mondanom valamit. Hallottam, hogy mennyire aggódsz, hogy a két bátyádhoz hasonlóan téged is autóbaleset ér tizenkilenc éves korodban és meghalsz. Azt bizonyára tudod, hogy az autóbaleset nem olyan, mint a rák, hogy örökölni lehetne a rá való hajlamot, és különben is, a Tónival nincsenek is közös génjeid. A probléma nem biológiai eredetű. Te már nagylány vagy, tudnod kell, hogy az élet sajnálatos velejárója, hogy előbb-utóbb mindannyian meghalunk vagy elköltözünk Szegedre. Esetleg külföldre. Sajnos az élet tele van szörnyűségekkel. Lakott itt egy fiatal nő, aki belezuhant a liftaknába, a Klaudia fia lezuhant a háztetőről, akárcsak szegény András… Ez vár mindannyiunkra, előbb vagy utóbb. Én elég gonosz és elviselhetetlen vagyok ahhoz, hogy tartósan életben maradjak, édesanyád pedig annyira kibírhatatlanul hiszékeny és bamba, hogy őt se fogja semmi érni. De sajnos mindannyian a forgatókönyvírók kezében vagyunk, és hát ők túl fantáziátlan emberek ahhoz, hogy te sértetlenül megérd a huszonötödik évedet, akkor találkozz egy rendes fiatalemberrel, összeházasodjatok és legyen három szép, egészséges, okos gyereketek. Elképzelhető éppen, de ehhez el kell költöznötök Szegedre, amit persze nem élnétek túl, látod, a Tildáról se hallani többé. Sajnos mindannyian fel kell készülnünk rá, szívecském, hogy téged tizenhat évesen megmar egy mérgeskígyó vagy az egyik építkezésünkön a fejedre zuhan egy száztonnás betondarab. A legrosszabb az a dologban, tudod, hogy van ez a szörnyű betegséged, a SORAS. Hány éve is születtél, hat, hét? És látod, már tizenhárom éves vagy. Az unokatestvéred, a Bandita alig idősebb nálad, és már el is költözött, még ha nem is Szegedre. Lehet, hogy neked is rosszabbodik majd az állapotod, és jövőre már tizennyolc leszel, a következő évben pedig harminc. Vagy akármennyi. Úgyhogy még ha előre tudnánk is, hogy mondjuk csak negyvenéves korodban dől a fejedre egy villanyoszlop, amit kidönt egy teherautó, aminek sofőrje félrerántotta a kormányt, hogy elkerülje a folyópartra váratlanul kirohanó szárnyashajót, mert még ha így lesz is, akkor se tudjuk, hogy negyvenéves korodig hány év van még hátra. Ezért csak azt tudom neked tanácsolni, hercegnőm, hogy addig is ragadd meg az alkalmat. Van egy régi mondás: „carpe diem”, ami azt jelenti, hogy hazudj, csalj, lopj gátlástalanul, legyél olyan gonosz, amilyen gonosz csak lenni tudsz, akkor hátha nem írnak ki a sorozatból. Nincs más megoldás, hidd el nekem. Szegény nagybátyád tizenöt évig elvegetált azzal, hogy olyan sótlan és érdektelen volt, mint egy kaktusz a sivatagban, de évente egyszer üvöltött egy óriásit, amikor kiderült, hogy már megint van egy gyereke, aki nem az övé. De aztán ő is leesett a háztetőről. Ezért tanácsolom neked, hogy válj olyan gonosszá, amilyenné csak tudsz. Meglátod, a Balázs is elő fog kerülni, mert olyan velejéig romlott, kapzsi szemétládát neveltem belőle, amilyet csak lehetett, és ha kilábal az amnéziájából, akkor még gonoszabbá válik. Érdekesnek kell lenni, nincs más megoldás. Viszont vigasztaljon a tudat, hogy sosem történik semmi kétszer ugyanúgy. Neked például rákod már szerencsére nem lesz, szívecském, mert a papának már volt, és akkor többé nem lesz már senkinek. Sőt a papára egyszer nagyon régen már rá is lőttek, úgyhogy rád már nem fognak lőni még egyszer. Hacsak nem jön egy új forgatókönyvíró, aki nem tudja, hogy engem már meglőttek. Sajnos az sincs kizárva, hogy amikor megtudom, hogy a Zsófi csak hülyít ezzel a szerelemmel és összeszövetkezett a Bartával, hogy engem átrázzanak, akkor dühöngésemben eldobom a palacsintasütőt, ami összetöri a szobában levő egyik spotlámpát, ami tiszta fölöslegesen ég egész álló nap, és a törött lámpa belezuhan a mosogatóba, amiben éppen egy poharat öblítesz el, és a szép kis kezedet összevagdossák a szilánkok, ráadásul megráz az áram, amit én nagyon fogok sajnálni és búskomor leszek tőle hónapokig, de aztán előkerül egy gyerekem vagy tesóm, akiről addig nem tudtam. Szóval bármi előfordulhat, hercegnőm, ilyen az élet. Illetve hogy az élet milyen, azt nálunk nem tudja senki, legkevésbé a forgatókönyvírók.

»»»»»»