Általános iskolás biológia
Ha egy férfi közösül egy nővel, a sperma részben vagy teljes egészében felszívódik a nő szervezetébe, s így vérkeringésébe is bekerül. Egyetlen nemi érintkezés elég ahhoz, hogy egy zsidó férfi mindörökre megfertőzze egy árja nő vérét. Az idegen „fehérjével” együtt a nő az idegen lelket is magába szívja.
„Mikor Machiavelli lebocsátotta mérőónját az emberi butaság tengerébe, feneket ért a mandragoránál” – írta Ráth-Végh István ugyanabban a korban, amikor a német népet Julius Streicher tanította szexológiára; az épületes idézet újévi ajándékul jelent meg 1935-ben, a Deutsche Volksgesundheit Blut und Boden hasábjain.
Ami a mandragorát illeti, az egy répaszerű, kétágú gyökér, amibe a középkor csodákat lihegő, mindenhol manóktól és ördögöktől rettegő képzelete emberformát látott bele és varázserőt tulajdonított neki. Miért? Csak! A mandragora akasztófa alatt nő – miért? csak! –, és ha kihúzzák, úgy sikoltozik, hogy az ember belehal. Miért? Csak! Hogy egy növényi gyökér hogyan tud sikoltozni, és hogyan okozhat halált az embernek egy hang, azt nem lehet tudni. Csak! A középkoriak eldöntötték, hogy ez így van, és kötötték az ebet a karóhoz, illetve a gyökérhez, aztán biztonságos távolból megriasztották, hogy kitépje a gyökeret – a kutya megdöglött, a gazdának viszont lett mandragorája. Hogy miért nem volt jó szólni a falubeli süketnémának, aki nyilván mandragorasikoly-immunis, arról nincs hír a krónikákban, de azt legalább tudjuk, hogy ettől egyetlen kutya se halt meg. A kutyák nem hittek a mandragorákban, következésképpen az a középkori mandragorakereső, akit a tetthelyre visszatérve vidám farkcsóválás fogadott, rá kellett hogy jöjjön, hogy az egész humbug. Viszont jól keresett a mandragorákon, tehát érdekében állt tódítani a hazugságot, igen, három jó, erős kutyám döglött meg, mire sikerült kitépni, de ennek aztán van varázsereje, húsz arany lesz, nagyságos úr…
Streicher Hitlernek időrendben egyik első támogatója, később Frankföld gauleitere volt – de elsősorban a Der Stürmer kiadójaként kifejtett tevékenységével vonult be a történelembe és a nürnbergi bíróságra. Emberiségellenes bűncselekményekért felakasztották. Streicher nem volt orvos vagy biológus, aki szakértőként nyilatkozhatott volna a sperma szerepéről a vérkeringésben, voltaképpen semmilyen képzettsége nem volt, egész életében abból élt – nagyon jól –, hogy ő mekkora nagy árja, és hogy a zsidók mekkora nagy gonoszok.
Mindenki, aki valaha valamilyen minőségben közreműködött nemi erőszakkal kapcsolatos vizsgálatban, vagy akár csak olvasott róla, tudja, hogy a sperma negyvennyolc óra alatt elbomlik még a női szervezeten kívül is, hát még belül, ahol magától értetődően elpusztítják a fehérvérsejtek. Semmi sem marad. Ezt egy felnőtt embernek tudnia kell. Azt is minden felnőtt ember tudja, hogy a gyökerek nem tudnak sikoltozni és nincsen varázshatalmuk, a középkoriak nem tudták, mert gyerekek voltak, egész életükben azok maradtak, gyermekmesék színvonalán élték az életüket. Streicher nem a középkorban élt, neki már tudnia kellett, hogy a sperma nem jut a vérbe, ahogy a szervezetbe kerülő számtalan más anyag sem, például az ünnepélyeken elfogyasztott sör és virsli sem Streicher vérébe került, hanem a gyomrába. A vérébe a kitermelt tápanyagok kerültek, nem a sör meg a virsli. A belélegzett levegő sem a vérébe került, hanem a tüdejébe, a vérébe a vörös vértestek által megkötött oxigén került. Elég baj az, tényleg a levegőnek kellett volna a vérébe kerülni, azonnal megölte volna, mennyi gondot megoldott volna.
Amire Streicher joggal gondolhatott volna – de nem gondolt, legalábbis itt nem említi –, azok a kórokozók, a nemi betegségeké. Azok tényleg bejutnak a vérbe, mivelhogy nem részei a spermának, sőt nem is kell sperma, hogy bejussanak, elég a testrészek érintkezése. Viszont nem csak a férfi testéből a nőébe, lehet fordítva is.
Streicher náci babonáinak nemcsak ezen a részen van éppen akkora megalapozottsága, mint a mandragorának. De zsidó sperma és árja vér sem létezik, minden embernek tök ugyanolyanok a testnedvei, ez is általános iskolás biológia. A fehérvérsejtek mindenütt fehérvérsejtek, a vérlemezkék vérlemezkék, és még Streichernek se voltak horogkereszt alakú fagocitái. A különbség, amitől Streicher primitív agyát elöntötte a felsőbbrendű gőg, a DNS-ben van. De annak is 98%-a azonos a bonobókkal, akik még Untermenschnek se jók, mert majmok. A maradék két százalék tesz minket emberré, de ebben még a nagyrassz (europid, negrid, mongolid) génjeit sem sikerült kimutatni, pedig megvan az ember egész géntérképe, nemhogy azt, hogy mitől lesz valaki zsidó vagy Übermensch.
Azt éppenséggel nem Streicher találta ki, hogy a gecinek lelke van, már az ókorban ezzel magyarázták, hogy nem hagyták az embereket békében élni, mivelhogy ugyebár így adódott át Ádámtól az eredendő bűn. Csak sajnos ezek a paleoprimitív szexológusok zsidók voltak, Streicher is az unterfajtól tanulta az überbölcsességét. A különbség annyi, hogy a zsidók ezt a hülyeséget évezredekkel ezelőtt találták ki, Streicher meg a huszadik században mérgezte a német lelket a zsidó spermáról szőtt babonáival.
A buta emberek tipikus problémája, hogy nem gondolják végig a saját butaságukat. Ha egy darab közösülés mindörökre zsidófertőzötté tesz egy nőt, akkor annak az ezután születendő gyerekeit is, akármilyen árja azoknak az apja. Mármost Überallesben kétezer éve élnek zsidók, és ugyan kétségtelenül azóta van antiszemitizmus is, de azért néha mégiscsak összejöttek az übernőkkel. Mármost ha egy übernőnek átlagosan csak két gyereke születik azt követően, hogy közösült már unterzsidóval, és ezt valamelyikük már megtette kétezer évvel ezelőtt, akkor annak az egynek mára az egész emberiség a leszármazottja. Ami nyilván nem igaz, de az egész árjaság biztosan.
A jelentős különbség Streicher és az élet valósága között ezen a ponton az, hogy a legtöbb keresztény német nőnek az elmúlt kétezer évben nem született gyereke zsidótól. Nem köthettek házasságot, hacsak nem változtatott vallást az egyik, és házasságon kívül gyereket szülni szégyen, sőt bűn volt, ezért mindent megtettek, hogy ne legyen gyerek. Streichernek azonban elég egy darab dugás egy zsidóval, és máris az egész családfa kóser keresztényekből áll, sőt ha logikusan meggondoljuk, ez fordítva is érvényes: a pásztoróra után létrejött unternő zsidóvá tesz minden überférfit, akivel még valaha közösül. Ami borzalmas veszélyt jelent minden übermenschre, aki valaha hozzányúl egy prostituálthoz – igen, persze tiltották, hogy zsidó lépjen a bordélyba, de ki tudja, mennyire sikerült ezt a tilalmat betartani? Még ha a lány szentül hiszi is, hogy sose látott zsidót, nem tudhatja biztosan, éppen Streicher őrjöngött éveken át a zsidó fondorlatosságról, elég öt-hat generációval korábban egy kereszténynek öltözött, fondorlatos zsidó egyetlen látogatása egy divatos bordélyban, és még az SS vezérkara is pajeszt növeszthet.
Az olvasó nem fog rájönni, honnan hoztam a Streicher-idézetet, ami e cikk apropóját adta. Kilencezer kilométerrel távolabb és harminc évvel Streicher pokolra kerülése után történt mindaz, ami miatt Paul Bernetel kameruni író könyvet írt Sowetóról és a dél-afrikai fasiszta rezsimről. Ebből a könyvből való a Streicher-idézet.
Verwoerd, Vorster, Botha és a többiek rendszere tőrőlmetszett fasizmus volt, nem csoda, hogy a kulturált világ egy időben olyan mértékben kirekesztette őket mindenféle nemzetközi kapcsolatból, mint még magát Hitlert sem – őnála a háború vezetett a kapcsolatok megszűnéséhez, korábban pedig a világ még nem értette, hogy ő mi. Az apartheidről már tudta.
A fasizmushoz általában két dolog kell. Egy alacsonyrendűnek kikiáltott népcsoport és egy szexuális téveszme. A kettőnek persze megvan a közös eredete ott, hogy a népcsoportok szexuális úton jönnek létre és a valódi tudomány eszközeivel nem lehet köztük határokat vonni. A két gondolat nem egyenlő mértékben van jelen, a szexuális téveszme kevésbé fontos, hiszen az csak a nemi életben jut szerephez, az alacsonyrendűek kirekesztését viszont egész nap, az élet minden területén gyakorolhatja a büszke felsőbbrendű.
A verwoerdi szexuális téveszme a szokásos „meg kell védeni a fehér faj tisztaságát” volt. Ez azért téveszme, mert fehér faj nem létezik. Vannak fehér (azaz rózsaszín) bőrű emberek, vannak feketék (azaz sötétbarnák) és van a kettő között rengeteg árnyalat, egy von Luschan nevű derék osztrák fasiszta harminchat fokozatú skálát állított össze. Idáig nem is lenne gond, bőrszínek márpedig vannak, csakhogy valakinek a bőrszínét megállapítani csak a normálisoknak elég – ha mondjuk személyleírást adunk valakiről, mondhatjuk, hogy világosbarna vagy enyhén vöröses, akármit. Csak a faji felsőbbrendűség talaján álló náci az, akinek ez nem elég, neki minden egyes egyént csalhatatlanul be kell sorolnia a maga kreálta társadalmi ranglétra megfelelő fokára, és – ha hatalma van hozzá – el kell különítenie a többi fajfokon állóktól, különben keveredni fognak. A besorolás általában viszonylag nem nehéz, mert a náci nem a humán genetika valós tényeivel foglalkozik, hanem a társadalmi csoportok és rétegek közül válogat. Hitlernek még viszonylag egyszerű dolga volt, mert akkoriban a zsidók Németországban és Kelet-Európában eléggé őrizték különbözőségüket, sokhelyütt elég volt, hogy melyik utcában lakik valaki, már lehetett tudni, hogy zsidó. Verwoerd egy olyan Dél-Afrikát kapott játékszerül, ahol a különféle fajrendűek már eléggé összekeveredtek, föl is kellett állítania egy színes kasztot az egészen keverteknek, s végül külön bíróságok kellettek annak eldöntésére, hogy ki minősül fehér árjának és kit löknek a feketék közé. Ugyanis a náci kultúrembernek érzi magát, ha nem puszta ránézéssel dönti el, hogy kiből csinál rabszolgát, hanem gondosan megvizsgálja az illető felmenőit, törzskönyvezett-e, megfelelőek-e a fogai, a fültartása, a marmagassága, alkalmas-e a tenyészet folytatására vagy ki kell selejtezni.
Ez pusztán azon múlik, hogy kap-e a náci hatalmat a kezébe.
A hatalommal nem bíró náci ugyanúgy lefolytatja ezeket a bírósági tárgyalásokat, ugyanúgy megvizsgálja az emberek bőrszínét, fültartását, marmagasságát – képzeletben. A buszon ülve megfigyeli embertársait és eldönti, hogy kik közülük az embertársak és kik a szánalmas véglények, akiket ki kellene irtani. Persze tisztában van vele, hogy ez nem tudományos módszer, nem látta az illetők családfáját, nem tudhatja pontosan, hogy akiket fölment a cigányság vádja alól, azok valahol orvul nem zsidók-e mégis, viszont a tudományos alaposságot pótolja az ő csalhatatlan szimata.
Ezért nem lesz soha rasszista elkülönítés alapja a hemofília vagy a vakbélgyulladásra való hajlam. Mert látható jelek kellenek. A nácinak nem elég, hogy az embereket kategóriákba sorolgathassa és rangokat osztogathasson vagy vonhasson meg: az is kell, hogy ezt első ránézésre tehesse, csak rápillanthasson az emberek arcára és kész legyen az ítélet. Nem szeret vérvizsgálatokkal meg családfákkal pepecselni, ha ez kellene hozzá, akkor nem érezhetné isteni hatalmának mámorát. Ilyesmiket már csak akkor használ, ha megszilárdult náci államstruktúrát alakított ki, ahol a nagy többség már a neki rendelt fajkasztba van sorolva, és ő mint náci állam megengedheti magának, hogy egy-egy véglénnyel bíróságon vacakoljon.
Az emberek kora és neme is látható ránézésre; a kor csak nagyjából. Ezért számos korban és helyen ismeretesek nőellenes rasszista megnyilvánulások, az iszlám nőgyűlölettől a fideszesig, a nők beengedésétől irtózó férfikluboktól és katolikus klérustól a lányok legkülönbözőbb kínzásáig, amiket a fiúkkal szemben sosem találnak ki. (Majdnem sosem: egyetlen kivétel mégis van. A judaizmusban a fiúkat körülmetélik, de a lányokon nem változtatnak. Ugyanez a helyzet az iszlámban, annyi különbséggel, hogy a muszlimok lakta terület egy részén jelen van a lányok csonkításának mérhetetlenül gonosz, barbár szokása is – de tudni kell róla, hogy ezt még az iszlám nőgyűlölet sem írja elő, nincs elrendelve a Koránban, valójában pogány szokás, amit az iszlámnak is üldöznie kellene.)