Ágybavizelő Ferenc és Mindencabad László
Azt hiszem, távol fogom magam tartani Szily László cikkeitől. Én egy újságban, legyen az papíron vagy képernyőn, híreket, eseményeket keresek. Ha gyalázkodást akarok olvasni, arra ott vannak az e célra szolgáló fórumok.
Igazuk van azoknak, akik azt írták Szily blogjában, hogy Gyurcsánynak már az is bűne, ha van rajta sapka, meg az is, ha nincs. Mert Szily azért is lebassza, amiért nem mutatott elég mély emberi érzelmeket két éve, amikor vadállati kegyetlenséggel meggyilkolt öt embert. Szívesen megkérdezném Szilyt, hogy tulajdonképpen milyen reakciónak örülne, hogyan kellene viselkednie Gyurcsánynak egy súlyos baleset alkalmával, ha nem gyanítanám, hogy a válasz annyi lenne, Gyurcsány fuuuuuuj, monnyonle-monnyonle, orbán-ta kormány-ba, orbán-ta kormány-ba!
A Szily által lefestett „össznépi találgatósdiban” két vélemény csap össze, a ripacsteljesítményről skandáló (fideszes) vélemény és a szegény nyomorulton szánakozó (fideszes) vélemény. Szerintem az újságírónak beszámolni kellene arról, hogy mi történik, nem pedig megszabni, hogy mi történjen. Szily nem így gondolja, ő csinálni akarja a történelmet, talán már ki is nézett egy klassz állást jutalmul, ha majd eljön a Megváltó. Szily kijelenti, hogy az „össznép” fideszes, a megszokott forgatókönyv szerint, ami azt állítja, hogy Magyarország azonos a Fidesszel, és mindenki, aki másképpen szavaz, csak valami statisztikai tévedés eredménye lehet, az a szerencsétlen egy szál emberke nem is létezik. (A legutóbbi választásokon az ország egyharmada nem ment el szavazni, a maradékból a többség a baloldali akkor-még-szövetségeseket választotta.)
Szily is szereti a hatásos túlzásokat, akárcsak jómagam – azt hiszem, mindkettőnknek ugyanaz volt a tanítómesterünk –, csak azt nem érti, hogy a túlzást se szabad túlzásba vinni. Felsorol hatféle „forgatókönyvet”, amik közül háromból mellesleg kiderül, hogy Gyurcsány buzi. Ez mindig hihetetlenül fontos volt a szélsőségeseknek, tudni mindenkiről, hogy micsoda (zsidó, cigány, kommunista, fasiszta, buzi, ügynök stb.), és eldönteni, hogy micsodának szabad lenni és micsodának nem. Buzinak sose volt szabad lenni, persze zsidónak se, és feltétlenül tudni kell mindenkiről, hogy nem valamelyik-e ezek közül. Ha pedig valakinek rontani akarjuk a hitelét, akkor gyorsan kijelentjük róla, hogy buzi vagy zsidó, és vigyorgunk, mint a Berényi Claudia, hogy most milyen jól kitoltunk vele.
Szily valószínűleg most csodálkozik, hogy nem tűnt el Gyurcsány ma reggelre, hiszen ő kijelentette róla, hogy buzi – hát ez az ő köreiben azt okozza, hogy a leleplezett megsemmisülten elkotródik és soha többé nem mer tisztességes árja keresztények közé menni. De legalább főnökeinek másik nagy célját megvalósította, összeugrasztott egy csomó embert. Közvetlen főnökeinek, az Indexnek is örömet szerzett, rengeteg kattintást gyűjtött be. Abból lesz a zsé, más nem számít.
Megjegyzem, mindig utáltam a Pál utcai fiúkat. Régen, amikor még kisebb voltam, azért, mert kötelező volt, és utáltam, amikor valami kötelező csak azért, mert valakinek úgy tetszik. Ma már azért utálom, mert azt látom, hogy az egyébként nagyszerű szerző – például az Egy, kettő, három című darabot nagyon szeretem – önhibáján kívül tömeggyilkosságban bűnrészes. A regény 1907-ben jelent meg. Az akkor mondjuk tizenhárom éves gyerekek hét évvel később mehettek hősi halált halni az édes anyaföld védelmében, és ez volt a felbujtás. Persze volt ott még felbujtó éppen elég, de a felelősség egymilliomod része is felelősség. Ettől még nem kell indexre tenni Molnár Ferencet, semmit se kell, amit a Szily-féle tiltom-tűröm emberek reflexből tennének, csak nem kellene annyira imádni a Pál utcai fiúkat.
Hát most még jobban utálom. De nem hiszem, hogy a hatás maradandó lesz. Szily nem ér föl odáig.