Atlantic, süllyedic
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy angol úr, aki Pesten él már hét éve, és még mindig nem tudja vagy nem hiszi, hogy ami az ő nyelvén gentleman, az a miénken tahó. Ő azt hitte, hogy ha az úr a pokolban is úr, akkor szállodában aztán végképp, tehát egy szállodából csakis udvarias választ kaphat a levelére. Jól hitte. Egy szállodából tényleg azt kapott. De ő kettőnek írt.
Az Atlantic Hotel bunkó válasza úgy verte ki a biztosítékot a neten, ahogy a Homáron kívül nagyon ritkán, talán még soha nem fordult elő ebben az országban. Benedek Györgyi értékesítési vezető arcképét felkutatták és kirakták a netre (fütyülve a hölgy személyiségi jogaira, természetesen), és a 444-en meg a Facebookon is osztják ezerrel. Amiért kioktatja az angol urat, hogy Magyarországnak mi a hivatalos nyelve, amiért rasszista kiszólást enged meg magának a Biafra nevű kocsma vendégköréről, amiért gunyoros fölénnyel feladatokat osztogat az úrnak, és eközben töméntelen helyesírási hibát követ el. Miután kioktatta az urat, hogy mi Magyarország hivatalos nyelve, demonstrálja, hogy ő maga viszont nem tanulta meg tisztességesen. Mert bizony a művelt ember nyelvtudásába a helyesírás is beletartozik.
A Facebookon már eseményt szerveztek Benedek Györgyi kirúgatására, e pillanatban tizenhatan jelezték részvételi szándékukat, ami nem sok, de nem is ez az érdekes, hanem maga a tény, hogy Benedek Györgyi ezzel a tahó levelével olyan szinten lejáratta a munkaadóját, hogy belátható időn belül ezt jóra hozni nem lehet. Tetszik tudni, létezik egy olyan, hogy fogyasztói öntudat, és ez időnként olyan emberek részéről nyilvánul meg, akik nem is fogyasztói a szolgáltatásnak: nem volt foglalásuk a szállodában, amit most visszamondanának, talán azt se tudják, hogy hol van ez a szálloda, és éppen ez a baj, mert nem tudnak róla semmi jót. Csak ebből ismerik, Benedek Györgyi bunkó leveléből. És az életben nem fogják ezt a szállodát választani, ismerőseiknek sem ajánlják többé, és a cikk megmarad a 444-en, az esemény a Facebookon, minden megmarad és évek múlva is olvasható. Mindig vannak persze emberek, akik az eső elől bemenekülnek a legközelebbi szállodába és akkor már ott is alszanak, de nagyon sokan előzetes tájékozódás után választanak szállodát – és arra, hogy Atlantic Hotel, Budapest, ez fog kijönni.
Magyarországon az a módi, hogy ilyenkor közbelép maga a legfenségesebb szállodaigazgatóhelyettes-segédmásodtitkár, valahonnan a hivatali rangsor nyolcvankettedik helyéről, és fenségességének teljes tudatával ledörög Ian Cookra, a 444-re, a facebookozókra, ha egy kis szerencsém van, még rám is. Azonnal irgumburgumilag minden személyiségi jogi üzleti érdeket sértő rágalmazó hamisított gonosz liberális komcsi mertkülönben! Volt már efféle egynéhányszor, ügyvédi ledörgés, igazgatói ledörgés, mindenféle ledörgés. Miránk idelent már csak így dörögni szoktak. Azon a vidéken azonban, ahol a szállodaipart feltalálták, egészen más a módi. Ott először is nem írnak ilyen levelet, azaz miket beszélek, ott először is nem vesznek föl olyan alkalmazottat, aki aztán ilyen levelet írna. Kultúrembereket vesznek föl. Úgy látszik, én valahol Ian Cook szülőhazájában szocializálódhattam, mert én bizony azt tartom helyes elintézési módnak, hogy holnap reggel a vezérigazgató – nem helyettes, nem személyzeti főnök, hanem a legmagasságosabb legfőnök – hívatja Benedek Györgyit és elébe terjeszti a 444 cikkét, a facebookozóktól összeszedett mindenféle sértődményt, és megkérdezi barátságosan, összefonva karját háromrészes öltönyén, hogy ezt mégis komolyan gondolta-e, mert viccnek egy kicsit durva lenne. Az értékesítési vezető meggyónja, hogy ő írta-e a levelet vagy valami otromba tréfa, egy szálloda minden levelezéséről másolat van. A háromrészes öltöny közli az értékesítési vezetővel, hogy a szálloda hírneve fölött egy hatalmas, zöld békaalsórész jelent meg, mert ő egy disztingvált úriember és így fogalmaz, és ez őneki köszönhető. S érdeklődik, hogy ezt hogyan képzelte. Benedek Györgyi ekkor elmond egy idézetet egy hírneves amerikai filmszínésztől.
„Háp… háp… háp… háp…” (Donald kacsa)
Mindjárt gondoltam, feleli ekkor a háromrészes öltöny. Vegye fel a fizetését és ürítse ki a fiókját.
Számomra magától értetődik, hogy egy szálloda nem ír ilyen levelet, illetve nem tart olyan alkalmazottat, aki igen. Valószínűleg rossz helyen szocializálódtam. De arra mondjuk kíváncsi lennék, hogy hasonló helyzetben a Biafra kocsmából nem jött volna-e kulturáltabb hangvételű levél.