Újévtől kisebb vagyonba kerül, ha a polgár bent akar alunni a kórházban a beteg gyerekével. Mert a tébé nem téríti többé. Azt nem tudni, hogy mi az a szörnyű drága sok szolgáltatás, amit a tébé eddig térített. Azt se lehet tudni, hogy mi történik, ha egy nővérkének megbetegszik a gyereke és pont arra az osztályra kerül pont akkor, amikor anyu szolgálatban van. Mert ha fizetnie kell, akkor közölheti, hogy ő nem akart bent lenni a gyerekkel, nem fog fizetni azért, hogy dolgozhasson. Ha nem kell fizetnie, akkor visszatérünk a hetvenes évekbe, amikor az anyukák fölvetették magukat nővérkének, hogy bent lehessenek a gyerekükkel. Aki nem hiszi, olvassa el Kádas Marika könyvében. Egyébként ők fél éveket töltöttek kórházban egy-egy alkalommal. Napi háromezer forinttal félmillióba kerülne ma. Ezek után indokoltnak látom a kérdést: hol van ezért az értékarányos szolgáltatás?