Meglepő választ kaptunk levelünkre a Lidltől. De mielőtt elmondom, elsorolnám, hogy eddig ki hogyan reagált, amikor felróttuk nekik akadálymentesítési hiányosságaikat.
Az Enternet beperelt.
A Coop elnök-vezérigazgatói dörgedelemben egyszer s mindenkorra kitiltotta a tolókocsisokat az inkriminált boltból, a nagyáruházi ügyben pedig „segítenénk, de nem rajtunk múlik” módon reagált.
A Komplett egyszerűen elengedte a füle mellett az EBH idézését.
Az OTP sajnálta és megígérte, hogy mindent megtesznek, de nem történt semmi.
S mit csinál ehhez képest a Lidl? Az olvasó nem fogja elhinni. Gondolkodik. Beszél a vásárlóval. Megoldást keres.
Felkértek minket, hogy tekintsük meg az üzletüket és szakértsük akadálymentesítési szempontból. Már az önmagában unikum, hogy képesek voltak felismerni: ők nem tudhatnak mindent. Nálunk az a szabály, hogy mindig mindenki mindent tud, csak másvalaki sose tud semmit. Minden egyes cég és minden egyes helyi mitugrász a tudás abszolút letéteményese, csak a vevő nem tud kettőig számolni. A GYSGY-nél el szokták nekünk magyarázni, hogyan kell használni az autót, mert egy mozginak nem elég tíz év, hogy megtanulja. Ők bezzeg tudják, bár ők nem használják.
A Lidl kerek perec kijelentette, hogy ők nem tudták, hogy ez probléma, és szeretnének többet tudni. Ez már akkora dolog, ami a legtöbb cégtől nem telik ki. Nagyon kevés kell pedig hozzá. Egy kis reális helyzetfelmérés, egy kis udvariasság, egy kis rugalmasság. Egy Lidl méretű áruházlánc nyugodtan megtehetné, hogy rá se fütyül az egészre. Beperelnek? Tegyék. Mekkora kártérítésre számíthatnak, tízezer forintra? Ugyan már, tízmilliót se vennénk észre. Köteleznek minket, hogy alakítsuk át az áruházakat? Ugyan már, nem költség, és különben is kibulizzuk, hogy ne kelljen. Mi vagyunk a janik.
Hát a Lidl nem érzi magát janinak. Kommunikál és javítani akar. Ki lesz a következő?