…se tolószék vagy szekértoló…
Odáig már eljutottunk, hogy se széket, se tolót nem akarunk a névben. De akkor mi legyen?
Néhány évvel ezelőtt, egy könnyed pillanatomban autónak becéztem a nemtoló nemszékemet; amúgy is szokásom a dolgokat alternatív neveken emlegetni, a hajszárítót például tudományos nevén, elektrotermikus-aerodinamikus humánszőrzethumiditás-evaporizátorként, az olvasónak is tudom ajánlani.
Milyen névre is van szükségünk járművünkhöz?
– Ne legyen sértő, mint az emberek egyik fele szerint a toló, másik fele szerint a szék.
– Ne legyen hosszú, mint a kerekesszék vagy pláne a rendeletekben olvasható villamos meghajtású szobai kerekesszék meg használó által működtetett kerekesszék.
– Fejezze ki a készülék jellegét: azt, hogy ez egy jármű. Azért ezt és nem azt, hogy ülnek benne, mert ez a jellemző tulajdonsága. Mint láttuk, minden járműben ülnek, tehát ha kifejeztük azt, hogy jármű, akkor ezzel már tudattuk azt is, hogy ülnek benne.
Egyre inkább úgy látom, hogy az először csak poénból alkalmazott autó az a szó, ami ezekre a motoros szerkentyűkre ráillik. Állj! Hova rohan az olvasó? Tessék visszaülni és szépen végigolvasni, utána is ráér berohanni az Akadémiára és követelni, hogy engem kitüntessenek. Köszönöm.
Tehát autó. Nézzük a fenti szempontokat.
– Nem sértő. Persze bárki kitalálhatja, hogy őt precizírt az autó sérti, de ezt mindenféle névvel meg lehet csinálni.
– Nem hosszú, sőt kimondottan rövid.
– Azt fejezi ki, hogy ez egy jármű.
Most vizsgáljuk meg, hogy az autó szónak a magyar nyelvben ismert jelentése lehetővé teszi-e, hogy erre a célra használjuk a szót. Mit hívunk autónak?
– Jármű, aminek beépített motorja van,
– kerekei vannak,
– úton haladásra szolgál.
Ha ebből bármi nem teljesül, már nem autó. Ha nincs beépített motorja, akkor lehet hintó, utánfutó, talicska, szekér – autó nem lehet. Hiszen ez a szó a görög–latin automobil rövidítése, ami magától mozgót jelent. Ha nem mozog magától, nem autó. Ha nincs kereke, hanem mondjuk sítalpa van, akkor sem autó. És ha nem úton mennek vele, hanem sínen, vízen vagy levegőben, akkor sem autó.
Márpedig a mi gépünk úton, kerekekkel, beépített motorral megy, tehát az autó név igenis ráillik. Hogy nem benzin hajtja? Ez nem kritérium, az első autókat gőz meg alkohol hajtotta, rövid távolságokra elektromos autókat használnak, senki nem vitatja el tőlük a nevet. Hogy nincs karosszériája, nyitott? Ez se kritérium, van olyan sport, amiben kerekeken rohangáló alvázakkal versenyeznek, azok is autók. Hogy egyszemélyes? A versenyautó és sok sportkocsi is. Hogy nem általános célra készült, hanem kifejezetten mozgássérültek számára? Hát aztán! A mentőautó kifejezetten mentősök, a kamion fuvarozó vállalatok, a versenyautó pedig autóversenyzők, sőt egy bizonyos autóversenyző számára készül.
Gondolom, olyat senki nem hisz, hogy a mozgássérültek járműve ne viselhetné az épek járművének nevét. A vakok botja is bot, akárcsak a horgászoké. Csak az épületekben van szegregáció, nekünk a cselédbejárón kell bemenni, a nyelvben egyenlőek vagyunk.
A legkomolyabb ellenérv, amire számítok, az, hogy hogyan lehet megkülönböztetni az autót az autótól, azazhogy a B–4220-ast a Ford Tourneo Connecttől. Erre két remek válaszom is van.
Az első válasz: sehogy. Minek? A világ egyetlen nyelve se vacakol azzal, hogy a rengetegféle autót mind megkülönböztesse. Autó. The car, das Auto, l’automobile, el áuto, авто és kész. Ha kell, van márkanév, rendszám, minden.
A második válasz: azért mégiscsak megkülönböztetjük őket, különféle elő- vagy utótagokkal, amikkel összetett szavakat csinálunk. Teherautó, rendőrautó, mentőautó, tűzoltóautó, személyautó, autóbusz, autómentő, versenyautó, kukásautó. (Persze egy részüket autó helyett kocsival is szoktuk mondani, más összetételekben pedig csak a kocsi járja: gépkocsi.) Hát akkor találjunk ki egy összetételt, amivel szükség esetén egyértelműen megkülönböztethetjük az autónkat.
A mutattam összetételek egy része arra utal, hogy kik használják az autót (rendőrök, mentők stb.), másik részük arra, hogy mit szállítanak vele (teherautó). Némelyik mindkét kategóriába beleillik: a személyautót személyek használják és személyeket szállítanak vele. (Olyan is van, ahol más a név alapja, például a taxi régi neve, a bérautó.) Ha tehát a mozgássérültet mint akár használót, akár „szállítmányt” jelöljük meg, akkor olyan összetétel jön létre, ami gondolatvilágában illeszkedik a felsoroltak közé.
Olyanról persze szó sincs, hogy „mozgássérültautó”. Nemcsak hosszú – márpedig ugye kerülni akarjuk a hosszú neveket –, hanem arra is alkalmat ad, hogy fölelevenítsük a mozgássérült, mozgáskorlátozott vagy mozgásfogyatékos vitát. Viszont megjelent már a rövidített alternatíva, ami ellen eddig még tudtommal senki sem tiltakozott. Mozgi. A mozgás- kezdetű elnevezések mindegyikének alkalmas rövidítése, áthidalja a köztük levő különbséget, ugyanakkor rövid és kedves szó. Én szívesebben vagyok mozgi, mint mozgáskorlátozott.
Éppen olyan szóösszetétel, mint a mozifilm: az előtagja egy becézett szó, mi több, ugyanannak a mozog igének a becézése, csak máshogyan.
Javaslatom tehát: egyértelmű esetben autó, ha pedig szükség van a különbségtételre, akkor mozgiautó.
Az olvasó mit szól hozzá?