Éljen
Éljen május elseje!
Éljen a nagy októberi szocialista forradalom ötvenedik évfordulója!
Éljen a párt!
Éljen a szabadság!
Éljen a munkás–paraszt hatalom!
Éljen augusztus huszadika, alkotmányunk ünnepe!
Éljen Rákosi!
Éljen a haza!
No, melyik a kakukktojás? Hát az, hogy „éljen Rákosi”. Mert Rákosi, amikor ezt kiabálták, tényleg élt. Egy eleven ember volt. De május elseje meg augusztus huszadika napok a naptárban, illetve ünnepek, a párt egy intézmény, a haza egy terület, a szabadság meg a hatalom elvont fogalmak. Ezek nem élnek. Nem haltak meg, soha nem is éltek. Élnek az emberek, az állatok, a növények, a gombák, a moszatok. Átvitt értelemben is élhetnek dolgok, élhet valaminek vagy valakinek az emléke, él egy rajz, ha valósággal megszólalnak rajta az alakok, él egy üzleti ajánlat, ha még érvényes. De senki se mondta el, milyen átvitt értelemben „él május elseje”. Soha nem is hallottuk más igemódban, teszem azt, „a proletárdiktatúra előtt még nem élt május elseje, de hála Rákosi elvtársnak, élő május elsejéink vannak”, ilyet nem mondott senki, nem is tudnánk értelmezni. Kizárólag egyetlen igemódban szerepelt mindig is: „éljen”. Ez voltaképpen annyit jelent ebben a kontextusban, hogy hurrá, juhé, hinnye. Azannyaköcsögit. Mégse cserélhető föl ezekkel.
Lenin él, élt, élni fog!
Ezzel is van némi gond, elvtársak. Ha ezt kiabálták volna, amikor Lenin életben volt, akkor nyelvtanilag mindhárom ige helyénvaló, Lenin jelen időben él, már egypár évtizede élt, és nemcsak óhajtani lehetett, hanem joggal feltételezni, hogy még valameddig életben lesz. Csak nem kiabálták. Ez egy versből való, amit Majakovszkij írt Lenin halálára 1924-ben, Komszomol-dal a címe: A felkelés a kommünért / nem áll meg határok mesgyéinél, / szerte a földön fellobog: / Lenin – élt, / Lenin – él, / Lenin – élni fog! (Részlet, Gáspár Endre fordítása.) Mármost távol álljon tőlem Majakovszkijt szemantikailag vagy bárhogy kritizálni, de ő egy emberre gondolt, aki élt, él, élni fog, így sajnálatomra nem mondott igazat, mert Lenin akkor már hónapok óta csak múlt időben élt, zsil, de nem zsiv többé és pláne nem bugyet zsity. Ha viszont egy eszmére gondolt volna, azt nem hívták sose Leninnek. Legfeljebb leninizmusnak.
Az a japánból közismert szó, hogy banzáj, szó szerint azt jelenti, hogy tízezer év. Egy kínai szó átvétele, ami eredetiben leírva wàn sùi, és a Tang-korban csak a kínai császárnak volt szabad mondani, azt jelentette, hogy annyi ideig éljen. Mármost onnantól kezdve, hogy a legelső császárt látták meghalni, ezt többé senki se gondolhatta komolyan. (A Tangok már a sokadik dinasztia voltak, Kr. u. 618-tól uralkodtak, már két és fél évezredre visszamenőleg voltak császárok az annálesekben. Annáles inkább, mert nem keveset közülük megöltek.)
Az emberek meghalnak, akármennyire éltetjük őket. És onnantól, hogy meghalnak, már nem élnek. Ezt a kínai udvaroncok is tudták, a modern talpnyaloncok is tudják. Ma is éltetik Rákosit, pedig Rákosi csak három nappal élte túl az én születésemet. Úgyhogy már nem él, tetszik tudni. És mindazok az elhunyt vezérek, akik már meghaltak, azok nem élnek. Ilyen bölcs vagyok, tetszenek látni?