Melyre kötném a csomót -s a csinos kis textil létét is elfelejteném a következõ pillanatban-, helyett, kiteszem a padomra Hármaska családelméleti szösszenetét.
Ami tulajdonképpen több éves már -ugyan nincs annyi, mint maga Berta, ki öreg 16 éves már lassan-, az én memóriámból viszont rendre kihullik, hiszen én aztán öreg és likaseszû vagyok.
Tudtam én, hogy van valami a konténerrel, meg a piaccal sõt a McDonald's is fontos szereplõje családunk történetének, de csak nem sikerült összeraknom a gyerekeim magukról, évekkel ezelõtt alkotott elméletét.
Berta ma bepötyögte nekem ide, a gépbe (vagyis nem ide, hanem ide.... jajj... szóval, na)
De mielõtt... bizonyítandó a gyermekeim létét s a büszkeségem nyilvánvaló okát, íme a képek, melyeken érkezési sorrend alapján láthatóak Õk, s csak utána a frappáns családelméleti összegzés.
Hangsúlyozom, a képen a nõnemû a gyermekem. Ugye.
Itt nincs választási lehetõség, Fanni az Fanni. Ugye.
Ezen pedig látható, hogy egy oskolával már végzett legkisebb csimotám is. Ugye.
Nos, akkor jönnek Berta -Hármaska- szavai:
"Egyeskét a konténerben találtuk és kis nyomi volt ezért megsajnáltuk és elhoztuk…pedig nem kellett volna…erre már rájöttem;)
Ketteskével még jól is jártunk mert még fizettek is h elvigyük a piacról…de most már inkább visszafizetném az árát..nem ér annyit.:D
Hármaskát ajándékba kaptuk a Happy Meal menühöz..szebbet és jobbat nem is kaphattunk volna.:D:D:D:D(L)
írta és megfogalmazta gondolataimat : Hármaska(H); )"
Kell ehhez még hozzáfûznöm valamit?
← Elmossa az esõ... | Metál, elõ a farbával! → |