Véres Vasárnap

Írek.
Meg egy kicsit én is.

Nem emlékszem pontosan, hogy mit is kerestem, sõt, egyáltalán arra sem, hogy kerestem-e valamit, vagy csak nézelõdtem szerte a hálón egyszercsak azt vettem észre, hogy U2-t szemezgetek.
A Sweetest Thing volt az elsõ, amit boldog bambulással élveztem végig.

Majd engedtem a vonzásnak és rákattintottam a következõre, amit már régen nem hallottam és emlékeimben úgy élt, hogy nagyon jó. Meghallgattam.
És még igen halvány angol tudatlanságommal is érthetõ volt ez-az.
De a lényeget mégsem értettem, hiszen nem voltam -vagyis talán csak "már" nem- tudatában a történelem ezen szegmensének. Most is csak egy halvány szeletét ismerem, de legalább tudom -ha egy pillanatig is- a létezését.






































Bloody Sunday 1972. január 30.

Most nincs hangulatom a bennem felmerülõ párhuzam kifejtésére, illetve annak megcáfolására. Most sem a hangulatom, sem az alkalom nem megfelelõ erre.
Ellenben itt egy dal, szintén a U2-tól, fülhallgatóval, komoly hangerõvel érdemes, nyugodtan, a képekre figyelve meghallgatni.

Írországhoz van némi kötõdésem. Sokkal több is, mint azt józan ésszel bárki valaha gondolta volna. Máig sem értem. Viszont dittektív lettem, mint ezt mondtam éppen tegnap az illetékes elvtársnõnek.
Ám a Véres Vasárnap nekem is az. Az ideje nem egyezik, és a névsor sem akkora, mint az emlékoszlopon, de nekem is van három nevem amiket õrzök.

"Sunday, Bloody Sunday..."

Ültem itt és patakzottak a könnyeim. Öreg vagyok és szentimentális. És magányos. És így nem tudok élni.
Alma.
With or Without you
 

Az én vasárnapom elvitte az életem.

veres_vasarnap